Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 6-7. szám - "minden amit ír olyan, mintha ő írta volna". Alexa Károly és Bokányi Péter beszélgetése Tóth Erzsébet munkáiról
sorként, amúgy „hagyományosan”. S érdekes módon az ilyenfajta olvasás is működik: szokatlan képzettársításokat, különös szókapcsolatokat eredményez, s újabb olvasási, értelmezési módokat kínál. A. K. Tóth Erzsébet nem ír ars poétikát. Nem enged betekintést a „műhelybe” (ahogy igazán az életébe is csak nagyritkán). Olykor-olykor akadunk nála olyan mondatokra, amelyeket a költői helyzettudat megnyilvánulásainak tarthatunk. Abban a könyvében, amely Török László kultikus hármas fotójával (T. E., Szervácz József és Csajka Gábor Cyprian) a borítóján jelent meg olvassuk mintegy hűvösen odavetve: „Mi pedig hárman lemaradtunk az irodalmi siker gyorsvonatáról.” Máshol ezt: „Nincs időm fikcióba takarni az életemet.” Vagy: „Aztán a haza - írja egy kritikájában - Az angyal után ez a második fogalom, amire kényes vagyok, és használóit nagyon szigorúan figyelem.” Jékely-kritikáját így kezdi (óh, a „női szempont”!): „Néhány éve nem volt a kezemben Jékely-kötet, hogyan történhet ilyesmi ? És fogalmam sincs, hol lehet a kalotaszegi varrottas párnám, amit úgy húsz éve nagymamámtól kaptam, hol hányódhat agyonaludva-gyötörve ? Piros cérnájából egy-két pihe még néha ott van az arcomon ébredés után...” És innen a régi nőhódító nagy költő, aki, amíg köztünk volt, az igazi Erdély is Pesten lakott... Pályakezdésekor: ő volt a népiesek „üdvöskéje”, és a nem népiesek utálatának egyik célpontja. („Valami plebeius erő süt belőle” - írja a különben vele kevéssé rokonszenvező Fodor András 1979-es naplójegyzeteiben.) Nagy László, Szécsi Margit, Zalán Tibor, József Attila, Tar Sándor („pokolmélyi kaleidoszkóp”), Camus, Márai - ezek a legtöbbet emlegeti nevei, de ezek sem a „szakmai” titkok letéteményeseiként, hanem egy olyan etika képviselői gyanánt, ami Tóth Erzsébet egész költészetét áthatja. Politika, etika, poézis - szét- válaszhatatlan hármasság. Azaz: nemzeti szempont és olyasfajta népi elkötelezettség, ami szegénypártiságot jelent. Vidéken is, meg a külvárosban is érvényesen. És persze mindenütt - a szívben, a lékekben és a verssorok hajlításában - ott van Csoóri Sándor. Akinek „a költészete, mint a sült gesztenye szelíd meghitt illata a téli utcán, az erőszakos popcorn bűzben.” és: „nekünk az volt a történelem / ha veled beszélhettünk...” 83
