Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 1. szám - Gál József: "Szombathely, a mi városunk"

kedtetnek. Megvárják, míg harmadrészben megtelik a jármű, akkor indulnak, s menet közben a célállomásig meg is telik. A többszintes lakótelepeinket azért is jónak tartom, mert nem unalmasak. Annyi pénze sohasem volt a városnak, hogy egy-egy telepet azonos típusszériából építsenek föl, így nem lettek mindenütt azonos épületek. A város tisztességére legyen mondva, hogy a zöldesítésre mindig előteremtettek elegendő pénzt. Ha kicsit késve is, meg­épültek a kereskedelmi és szolgáltató egységek is. Ha a hazai vendégeimnek megmu­tatom a lakótelepeinket, mindig kicsit irigykednek a sok zöldre, amely körbeveszi a házakat. A földszintes lakótelepeink, lakóparkjaink viszont messze elmaradnak az elérhető színvonaltól, sűrűségük és közterek hiánya miatt. Nem csak a lakótelepeket jellemzi a sok zöld. A városközpont közvetlen közelében is van­nak nagyobb összefüggő zöldterületek: a Pelikán, a Gayer parkok, ligetek, a Savaria Múzeum előtt kis pihenő. Nem is beszélve a távolabbi nagyobb részekről, a Szent István park, a Kámoni Arborétum, a Jáki úti temető hatalmas zöldje. Milyen a város zöldje? H. J. ...Szombathelyt a parkok városának is nevezik. Eltérő növényzeti és éghajlati tájak találkozásánál alakult ki a város. A XIX. században elsősorban a város nyugati határát közelítették meg a tölgy- és bükkerdők. A koszorúzó falvakban szép kastély­parkokat hoztak létre, többek között a Kámoni Arborétumot. A város parkjainak, fasorainak telepítésére alakult meg a Szépítő Egylet még a múlt században. Az 1969- es újjászervezésének egyik vezetője voltam. A rómaiak vízszabályozási munkáinak köszönhetően nem az Os-Gyöngyös, hanem két vízfolyás csörgedezik végig a városon északról délre. Különösen a tág medrű Perint patak - a lukácsházi víztározó megépí­tése után - még gazdag zöldterületi attrakciók kialakítását teszi lehetővé. Az első ter­vek már el is készültek. Jó lenne, ha minden szombathelyi megmozdulna ennek megvalósítása érdekében, hiszen a hatvanas/hetvenes években a Csónakázótó és kör­nyékének megteremtésével már nagyszerűt alkotott. Milyennek találjátok a város szobrait, emlékműveit? H. J. Kicsit lehetne több. Amik vannak, gondolok a Berzsenyi-, Szily-, Horváth Boldizsár-szobrokra, Tornay Endre András Szent István-szobrára, azok jók, a helyü­kön vannak. A Derkovits-telep névadójának szobra jelenleg nem tud olyan szerepet betölteni, amit megérdemelne. Érdekes, hogy az egyik nagy, 10-kötetes angol kiadású művészeti lexikonban megnéztem a magyar festőket, és azt láttam, hogy Derkovitsról hat, Munkácsyról viszont másfél oldalt írtak. M. L. Naponta elmegyek egy-egy szobor mellett és észre sem veszem, hogy ott van. Most, hogy rákérdeztél, hirtelen alig néhány jut eszembe. Berzsenyi, Szily János, a főtéri Joyce-szobor, a Szentháromság szobor. Pedig több mint 45 köztéri, vagy köz­épület telkén álló szobor van a megyeszékhelyen. Neves szombathelyi vagy Szom­17

Next

/
Oldalképek
Tartalom