Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 8. szám - Kelemen Lajos versei
KELEMEN LAJOS 3 3 3 3 Hírolvasó Mindig éjjel jársz itt, vagy már a napos idő színe is sötét? s hol mélyeikből a bajok egymást visszhangozzák: most mit hallunk hát, az ördög-pályán: ki hova? egy messzi expressz robog el, s aztán csönd, visszaszámolás, kerek órakor: veled megint rommezőkre visz az út, s kell-e ily világ-kliséhez lélek? a hangod se! majd csak írva a képre egy város neve, az a hír, hűl a csillag, hártyásodik az óceán, a méhek szöcskékkel kelnek egybe, háztüzet, tornádót tragédiákból kimaradt lányok honorálnak naponta ugyanaz ugyanúgy, arcod hidegen tudatos üzenete, persze: eladó templomból osztott igék nyomán jó hírt várni ostobaság volna s akinek eszében sincs félni: ki az? volt, van ilyen? emelkedik szíve, elhiheted, őrünknek végül (örök kár, elveszett emberek meséje ellen) ő marad, akit annyi használat edzett, posztói bent; láthatatlan, tagadhatatlan, s olykor mintha egy lenne velünk---2 2
