Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 11-12. szám - "Égi és földi szép". Makkai Ádámmal beszélget Balázs Géza
3 „Égi és földi szép" MAKKAI ÁDÁMMAL BESZÉLGET BALÁZS GÉZA A beszélgetés időpontja: 2005. december 19. Helyszíne: Budapest, Szent Margit Gimnázium Balázs Géza: Azt hiszem, a lehetetlenre vállalkozunk, mert ha egy nyelvészt kérnek föl beszélgetés levezetésére egy nyelvésszel, akit ráadásul most leginkább költőként mutattak be, akkor azt gondolom, hogy a nyelvészettel kellene kezdenünk. Ugyanakkor olyan szép verseket hallottunk, és azt mondhatnám, hogy a karácsony által megérintett érzelmi magasságokba emelkedtünk, ezért talán mégis a versekkel kellene folytami. Eszembe jut egy idézet: „a lehetetlent-nem-bírjuk-lebírni”... Kezdjük talán egészen mással. Milyen Neked most Budapest? Makkal Adám: Szülővárosom, akármilyen is, bármilyen fáradt vagyok, veszek egy mély lélegzetet az itteni levegőből, és ez mindig földob engem. Ugyanakkor bosszant az a lassúság, amivel a romeltakarítás folyik. Balázs G.: Otven éve... Makkai A.: Nem titok, hogy ’56 végén mentem el innen, ha jól emlékszem, november 29-én értem át Ausztriába, Amerikába pedig január elsején. Szívtépő számomra a látvány, ahogy a Kilián Laktanyán a Nagykörúton olyan iszonyatosan hámlik a vakolat. Nem tankbelövések azok, csak közönséges polgári trehányság. Nem értem, miért nem lehet bevakolni, ha másként nem, hát társadalmi munkában, hogy ne kelljen sokat költeni rá. Biztosan megoldható lenne valami módon. Tekintettel arra, hogy most itt vagyunk a Móricz Zsigmond körtér mellett, beszéljek a Gombáról? Nyilván mindenki látja, nem lehet nem észrevenni a tér közepén. Balázs G.: Műemlékké akarják nyilvánítani, mert egyébként le kellene bontani. Makkai A.: Nem tudom, ki van a Műemléki Bizottságban és hogy milyen meggondolások vezetik. Ha megfelelően rendbe lehet hozni, akkor talán nem lesz olyan zavaró. Bevallom, örülök az úgynevezett Demszky-bogyóknak, amelyeket a sínek oldalára építettek, mert nagyon veszélyesnek találtam, ahogyan az autósok a sínek között próbálták megelőzni a villamosokat. Ezt feltétlenül hasznos dolognak tartom. Az is örvendetes, hogy van az az új híd, ahol fölfelé irányul a fény, és tükör veri vissza. Csodálatos, hogy végre van egy igazi, új Nemzeti Színház, ugyanakkor az építészeti oldalához nem tudok hozzászólni: van, aki nagyon szereti, van, aki szerint vegyes felvágott. Akármilyen is Budapest, itt mindig itthon érzem magam. Balázs G.: És Budapesten belül melyik az a szűkebb környezet, ahol leginkább otthon érzed magad? 166
