Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 1. szám - Borbély László: Betépve
fiú állóképességét, sejtette, hogy másodperceken belül kimerül. Máténak fogalma sem volt arról, hogy hogyan kell beosztania az erejét, gyorsan el akarta dönteni a győzelem kérdését. Egymás után ütötte a tenyereseket, ezért a mérkőzésvezető megintette. Eltávolodtak egymástól, majd újabb belharc következett. Horogváltás, fogás, sikertelen kibontakozás, fájdalmas bal- és jobbfelütések találtak be mindkét testen, tekintetük zavarossá vált.- Ereszd el, Máté! - ordította a tornatanár. - Elállód! Ne kapaszkodj belé! Máté figyelme szétesett, összevissza hadonászott, úgy csépelte ellenfelét, mint az élettelen homokzsákot.- Állj! - szólt rájuk a mérkőzésvezető, de Máté rá se hederített, jobb keze a másik fiú halántékán robbant, ezért a mérkőzésvezető másodszor is megintette. A szünetben Csontos vödröt tartott a szája elé, szivaccsal mosta le az arcát, adott neki néhány korty vizet.- Miért nem figyelsz rám? Ha így folytatod, le fognak léptemi. Elmondom, hogy mit csinálj. Ha közel mész hozzá, ne ess neki, mint süket a csengőnek. Vigyél be két-három felütést a bordái közé. Amikor leengedi a kezét, akkor találd el a fejét. Ne a kesztyűit üsd, azért nem kapsz pontot! Többet nem szabálytalankodhatsz, mert akkor te húzod a rövidebbet. Megértetted? A fiú bólintott. Kért még vizet, de csak néhány kortyot nyelt le, a többit a vödörbe köpte. A mérkőzés folytatódott. Máté azonnal a kötelekhez szorította ellenfelét, ahol érte, ott ütötte. A bíró szétválasztotta őket és karjával jelezte a zsűrinek, hogy lelépteti Mátét. A fiú ezen felháborodott, sportszerűtlenül rázta az öklét, szidalmazta a zsűritagokat. Csontos integetett neki, hogy menjen oda hozzá a szorítósarokba, lehúzta róla a kesztyűket és a fejvédőt. Máté arcát elborította a verejték. 81
