Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 1. szám - Borbély László: Betépve

- Dehogynem. Tele van velük az iskola, csak eddig nem tudtam, hogy így nevezik magukat. Van valamilyen ideológiájuk?- Ugyanazokat az együtteseket hallgatják, letöltik a számaikat és a fényképeiket az internetről. Leginkább a megjelenésükkel és a viselkedésükkel lázadnak.- Hogyan akarják megváltoztatni a mindennapokat, a társadalmat?- Sehogyan.- Közömbösek?- Azt nem mondanám. Szerintem beérik annyival, hogy külsejükkel kifejezik a megvetésüket.- Azért keltenek ellenszenvet bennünk, mert mi is ellenszenvesek vagyunk nekik? így tartanak tükörképet elénk?- Azt hiszem, igen.- Bűncselekményeket is követnek el?- Nem.- Amiről eddig beszéltél, arról nekem az jutott eszembe, amit a kínaiak úgy neveznek: wei wu wei. Cselekvés nélküli cselekvés. Nehogy a hagyományos értelemben vett tétlenségre vagy a semmittevésre gondolj! El tudok képzelni olyan helyzetet, amikor a nem tett több a tettnél. A nyugalom világára gondolok, mely örökkévaló, az időt nem ismerheti, mert azt a mozgás, a kimozdultság szüli, s nem más, mint állandó változás, átalakulás. Ha kifelé fordulok, nem lelem meg a nyugalom világát, mert az bennem van. Gyakran suhanunk át felette, anélkül, hogy tudomásunk lenne róla, mert a hangulataink, az érzelmeink, múlékony gondolataink elfedik előlünk. Túlzottan hozzászoktattuk magunkat ahhoz, hogy végletek között ingadozzunk, mint egy légtornász.

Csontos Ferenc abbahagyta a mondanivalóját, mert észrevette, hogy Török Krisztina elaludt. Megcsókolta és betakarta meztelen vállát.

Della az ügyvéddel együtt lépett ki a börtön kapuján. A főbejárat előtt álldogáló emberek láttán bárki kitalálhatta, hogy beszélő volt. A parkolóban álló sárga Zsiguli csomagtartóján egy kalapos férfi és egy kendős asszony falatozott.- Ha nem engednek be, én olyat teszek, hogy magam is megbánom - tette csípőre a kezét az egyik kövér asszony a sorban.- Az a baj, hogy lassú a kiszolgálás - bólogatott egy vékony fogatlan nő. - Ok ráérnek, de mi nem.

A sor azért nem haladt, mert egy család vitatkozni kezdett az őrséggel. A szabály szerint egy rabot csak két felnőtt és két gyerek látogathatott meg. Velük három gyerek jött, a legkisebb még csecsemő volt, az anyja ölében ordított. A nagyanyja hiába vigasztalta.- Nem értik, hogy nem tudjuk kire hagyni? - siránkozott az anya. - Miért nem mehetünk be mind? Nem elég, hogy más helyett ül az élettársam, még maguk is szórakoznak.

Az őrök elmagyarázták neki, hogy nem kivételeznek senkivel. Az élettárs

83