Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 5. szám - Egy dunántúli "amerikás" falu természetrajza

*

A visszatérőknél sokkal nagyobb a hazajárók száma. Egyesek egész különös könnyedséggel járják a rengeteg tengeri utat. Meséikből gyakran kiderül, hogy a távolságról, amit megtesznek, nincs is fogalmuk. Az az érzésünk, hogy ha elé- bük tennénk egy földgömböt és megtanítanánk őket Kolumbus történetére, sokkal reszketegebb lélekkel és ritkábban indulnának azután úrnak. Csak azok tudnak élni ilyen könnyedén a történelem és technika vívmányaival, akik nem ismerik az érte folytatott harcot. Akadnak, akik nyolcszor, tízszer megtették már a két világrész közötti utat.

Egy asszony például huszonöt éve költözött ki s azóta minden három évben három hónapot itthon tölt. Valami háztartásbeli, vagy szállodai alkalmazott Amerikában s megfeszített munkája gyümölcsét a hajójegyek s a gyér ajándékok emésztik fel, miket magával hoz látogatása alkalmával.

Vannak, akik gazdagságukat mutogatni térnek haza. Egy szép napon csak megjelenik az amerikai a faluban elegánsan, úri módon öltözve, pantallóban, esetleg aranylánccal. Ilyenkor fantasztikus mendemondák indulnak körbe, hogy ennyi, meg annyi dollárt hozott magával. S az amerikai igyekszik a legendákat táplálni. A rokonait, akikhez hazajött, gazdag ajándékokkal látja el. Hamarosan a család minden tagján új, meg új ruhadarabok feszülnek. Szokásukon felül jól kezdenek étkezni. Szóval a hirtelen jómód jelei mutatkoznak az amerikai körül. Amerre jár, mindenütt feltűnően költekezik. Míg a nép dolgozik, egyedül lézeng a faluban, mindig jól öltözötten, frissen. Megpróbál felzárkózni az urakhoz. De hiába, éreznie kell, hogy mégiscsak parasztnak tartják, ha mégúgy kiöltözik, ha még- úgy költekezik is. A saját falujában nem lehet próféta az ember. S főképp nem lehet úr, aki ugyanabban a faluban egyszer paraszt volt. Elárvul, beveszi magát a kocsmába. Mesél és fizet fűnek-fának, aki melléje vetődik, a szegényes kocsmában mégsem tudja elverni a pénzét. Hiába csap erőltetett dáridókat... Elkezd bejárogatni Pápára, vagy Győrbe, de rá kell jönnie, hogy ez már semmivel sem különb, mint ha otthon, Amerikában költötte volna el a pénzét. Letargiába esik. Egy darabig még hever - ha nyár van, a határban a fák alatt, ha tél van, otthon a tűzhely mellett. Aztán minden szélesebb búcsú nélkül váratlanul elutazik, sokkal előbb, mint ahogy ideérkeztekor számította. És mégis, maga is tudja, hogy meglehet: néhány év múlva újra végigcsinálja ezt a céltalan bolyongást.

A hét Tatay-testvér

9