Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 3. szám - Kiss Gy. Csaba: Ahol a kéményhez kötik a kecskét
Noch mal die schöne Gegend Meines Schemnitz möcht ich sehen Noch ein mal der Bergen Rücken Wo die Schachtgebäude stehen (Még egyszer szeretném látni Selmecemnek szép vidékét, Még egyszer a hegyeknek hátát, Hol az aknaházak állnak.) A diákegyesületek gazdag szokásrendet alakítottak ki, közöttük az egyik legfontosabb a valétálás, a diákélettől, a várostól való búcsúzás (a ballagás) volt. Selmecbányán ez fáklyás fölvonulást (az ún. Szalamander) jelentett, amihez elmaradhatatlanul hozzátartozott a népszerű német eredetű diákdal, a Ballag már a vén diák'*. A selmeci szokások magyar nyelvű népszerűsítésében kulcsszerepet játszott Tassonyi Ernő Aki a párját keresi (Regény a selmeci diákéletből) című, első alkalommal 1905-ben megjelent diákregénye. Irodalmi színvonalát tekintve nem számíthatjuk az élvonalba, Selmecbánya és a diákhagyományok kultusza szempontjából viszont annál fontosabb munka.IS A magyar irodalomban elsősorban Mikszáth Kálmán Tavaszi rügyek (1887) című elbeszélése és Lövik Károlyt leányvári boszorkány (1905) című kisregénye állít emléket a Selmecbányái diákéletnek. Az evangélikus líceumban 1826-tól működött a Nemes Magyar Társaság magyar irodalmi körként, a szlovák diákok 1845-ben alapították meg kulturális egyesületüket Jednota mládeze slovenskej néven. Nehéz volna összeállítani Selmecbánya nagyjainak pantheonját. Részint azért, mert sokféle értékszempontot kellene egymáshoz mérni, részint pedig azért, mert visszamenőleg nem lehet nemzeti kritériumok alapján meghatározni a városhoz kapcsolódó jeles személyiségeket. Nyilvánvalóan beletartoznak ebbe a pantheonba Selmecbánya érdemes polgárai, a bányaigazgatás és a város fontos vezetői, nem utolsósorban pedig kitűnő tudósok és tanárok hosz- szú névsora. Ebben az emlékcsarnokban külön termet kell a nagy művészeknek kapniuk, minden túlzás nélkül nevezhetjük a várost a „múzsák palotájának”. Talán nem jutunk tévútra, ha Selmec mitológiáját próbálván megrajzolni, figyelmünket mindenekelőtt feléjük fordítjuk. Ennek a sornak az elején kétségkívül M.S. Mesternek, a festőnek a titokzatos alakja áll. S olyan mesterek követték századokkal később mint a pályáját a selmeci Kálvária panorámaképével kezdő Csontváry-Kosztka Tivadar a XX. század elején, majd nem sokkal ő utána Jozef Kollár és Ödön/Edmund Gwerk.16 A szlovák és a magyar irodalomnak két olyan csillaga jelent meg Selmec horizontján mint Andrej Slád- kovic és Petőfi Sándor. Úgy hozta a sors, hogy közel egy éven keresztül ugyanannak az iskolának (evangélikus líceum) a padjait koptatták. Szeberényi Andor/Ondrej Seberíni magyar-szlovák vagy szlovák-magyar író (magyar és szlovák nyelvű művei jogán beletartozik mind a két nemzeti irodalomba), aki iskolatársuk volt, egy rövid írásban örökítette meg emlékeit a két klasszikusról.1' Közeli személyes kapcsolat fűzte mind a két költőhöz, s azt is megírta róluk, hogy gyakorlatilag nem ismerték egymást. 84
