Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 10. szám - M. Kiss Sándor: Különbéke
-Jól láthatja, Kiss elvtárs, hogy ezek specialisták. Munkások a nagy gyárakból, akik tudják, mit csinálnak. Értenek hozzá és megvan a felszerelésük - és hozzátehettem volna, hogy csakis a munkásoknak van meg hozzá a bátorságuk. Parancsot adtam a hadnagynak, küldjön a helyszínre minél több civil ruhás rendőrt, hogy figyelmeztessék a tömeget, tartson biztos távolságot, mert a több száz tonnás szobor ledőlése- kor emberek halálát okozhatja. Húzódjanak el vagy száz méterre, amíg a ’szakemberek’ elvégzik a munkát.” Egy órával később a hatalmas bálvány az úttestre zuhant. Az elővigyázatnak köszönhető, hogy egyetlen sérülés sem történt.” Október 23-ról 24-re virradóan Gerő Ernő, a kommunista párt főtitkára hívására megérkeztek a fővárosba a Balaton térségében 1945 óta ideiglenesen Magyarországon állomásozó baráti szovjet csapatok, hogy leverjék a magyar kommunista proletariátus hatalma ellen lázadó magyar fasiszta proletariátust. A Kossuth Rádió hajnali fél ötkor a következőket harsogta az éterbe. „Fasiszta, reakciós elemek fegyveres támadást intéztek középületeink ellen és megtámadták karhatalmi alakulatainkat. A rend helyreállítása érdekében további intézkedésig tilos minden gyülekezés, csoportosulás és felvonulás. A karhatalmi szervek utasítást kaptak arra, hogy a rendelet megszegőivel szemben a törvény teljes szigorával lépjenek fel. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa.” A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének, az idő tájt éppen Nagy Imrének, fogalma sem volt arról, hogy elvtársai meghirdették a statáriumot és a gyülekezési tilalmat is a nevében. A fasiszta csőcselék eközben - közülük október 23-án, ha másfélezer embernek volt fegyvere, sokat mondok — október 25-re ura lett az országnak. Boldogan s fegyvertelenül. Végeláthatatlan sorokban vonultak fel az ország szinte minden településén, éltetvén a magyar szabadságot, s akinek erre módja volt, és ráadásul „pennája” is, szerkesztette a forradalom újságjait. Van egy gyönyörű szép mediterrán hangulatú egyetemi városunk: Pécs. Ott jelent meg a Pécsi Egyetem című lapban, október 24-én Kiss Dénes, az akkor még fiatal költő, azóta már a magyar nyelv elhivatott szerelmesének kicsit botladozó, de a lelkek csordulását híven visszaadó verse. Kopjafa az élőkért (1957) 25
