Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 1. szám - Szentesi László: Somogyi betyárok nyomában

PATKÓ JANCSI (BÉC, 1825. JANUÁR 13 - FENÉKPUSZTA?, 1862. NOVEMBER) PATKÓ PISTA (BÉC, 1827. JANUÁR 27. - NAGYBÁBONY, 1862. SZEPTEMBER 22.)

A mai Vásárosbécen, református családban születtek a Patkó fivérek. Valódi nevük Tóth János, illetve Tóth István, apjuk Tóth Péter, a falu kanásza, anyjuk Pál Erzsébet. Nem tudjuk, miért vették fel a Patkó nevet, mindenesetre szülőfalujukban éltek ilyen nevű családok, akikhez Tóthékat semmilyen rokonság nem fűzte. A betyárponyvák és a szájhagyomány később összevonta a két fivér személyét, és a soha nem élt Patkó Bandi állítólagos tetteit beszélték el. Valószínűleg az ekkor már országszerte ismert borsodi Angyal Bandi utóneve keveredett össze a somogyi testvérpáréval.

Meglehetősen későn kezdték a betyáréletet, Jancsi harmincöt, Pista harminchárom éves volt, amikor rabolni, fosztogatni kezdtek. Unokája, Tótit Mihály juhász szerint Patkó Jancsi tizenkét évi olaszországi katonáskodásból hazatérve lépett a bűnözés útjára, öccse előéletéről nincs tudunk biztosat.

Patkó Jancsi írástudó ember volt, a református falusi iskolát kijárva a kor színvonalához, paraszti környezetéhez mérve a tanultabbak közé tartozott. Vásárosbécen sokáig őrizték állítólagos zsoltároskönyvét. Érdekes adalék, hogy rablásai helyszínén gyakran hagyott hátra cédulákat, jelezve, hogy ő követte el a bűncselekményt. Feljegyezték róla, hogy gyakran biztatta a károsultakat, jelentsék csak a főbírónak, hogy ő járt ott, ne másokat keressenek.

Olaszországi katonáskodása után rövid ideig a Nagykanizsához közeli Horvátszentmiklós mellé került kanász számadónak, de nem sokáig tűrte a kötöttségeket, hamarosan rablónak állt. Feleségül vette Horváth Ferenc számadónak a közeli Szaplányos majorban szolgáló lányát, de csak kevés ideig éltek együtt. Patkó Jancsi rabolt a szigetvári, kaposvári, nagyatádi járásban, később Baranya nyugati, Zala déli és Szlavónia északi részén. Állandó tartózkodási helye Endrőcön és Mozsgón volt. Bűntársai a korszak leghíresebb dunántúli betyárjai: Gelencsér Józsi, Csucsi István, Bergán Jancsi, Mester József, Hajnal Jancsi, Fábián Pista és Fábián Jóska. Gönczi Ferenc szerint legkedvesebb cimboráját, az endrőci gulyásszámadó fiát, Csorba Pistát Siklóson akasztották fel. Állandó bandája három-négy emberből állt, a rablás után mindig szétszóródtak. Patkó Jancsi a hivatalos feljegyzések szerint az endrőci erdőn kívül gyakran megfordult a helyi és a Maróthi-kocsmában, valamint Bogdásán. Gyakran benézett Mozsgóra, itt tartózkodott kedvese, Pücsök Kata, akinek Magyar Gyula nevű férje a Patkó-banda tagja volt.

Bűncselekményeinek se szeri, se száma. 1861-62-ben rabolt Márcadón, Darányban, Ácsán, Látóhegyen, Büssün, Gaál István földbirtokosnál, Csuzy Pál becsehelyi birtokosnál, a csokonyai zsidónál, Somssich gróf egyik tiszttartójánál, a szentdénesi plébánosnál, a lendvai erdőben, a berzencei Kavulák János kanonok-prépostnál, és másutt. Rendszerint értéktárgyakat, élelmet vittek el a betyárok, de előfordult, hogy mielőtt elmentek, a helyszínen még megvacsoráztak.

Azonkívül Patkóék sokszoros gyilkosok is voltak. 1862. május 5-én a göcseji Pördeföldön harmadmagával mulatozott Patkó Jancsi, a helyszínen vizsgálódó csendőröket fegyveresen arra kényszerítve, hogy velük poharazgas28