Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 2. szám - Kós Károly-Zalán Tibor: Az ország, az építő

23 ANASZTÁZIUS: Géza urat nem temetheti keresztény pap, és testét nem fogadhatja be a megszentelt keresztény templom. ISTVÁN: Ki tilthatja, ha én parancsolom? ANASZTÁZIUS: Én, Uram. A földönfutó, koldus német barát, aki Géza vezér kegyelméből kapott fedelet és püspökséget. Én tiltom meg neked, hogy a templomban ravataloztasd és kriptájába temettesd őt. Géza úr pogány volt. ISTVÁN: Anyám? SAROLT: Tűrd el! ISTVÁN: Egy cseh földről kivetett kóbor koldusnak? Én engedelmeskedjem neki? SAROLT: Tűrd és engedelmeskedj! ISTVÁN: Hagyjam, hogy megmarjon az eb, akit hizlaltál? És ne kor­bácsoljam meg? SAROLT: LIagyod. És nem korbácsolod meg. Az országért hagyod, István. ISTVÁN: Tölts bort, anyám! Megszomjaztam... Legyen így..-! Te akartad... Hercegnő! Egy hét múlva megtartjuk a lakodal­mat. Úgy készülj...! Hallottátok mind... te is. anyám. Egy hét múlva. RÁD LA: És a Nagyúr temetése? ISTVÁN: Mi gondod vele, barát? Pogány volt... te ne tudnád? (El.) 4. keretjáték MECÉNÁS: Szomorú história. Koppánynak kaputt, Gézának is annyi. Nem volt szép ez a dolog a temetéssel! Az öreget azért be kellett volna dugni a kriptába... ha már annyira akarta... LURDYBABA: Minek nekünk ez a sok szomorú tabella, édes! Inkább ve­gyünk egy házimozit, és akkor mindig azt vetítjük, amitől nem leszünk szomorúak. Bemegyünk csak a vidi-köl- csönzőbe, és kivesszük az összes fdmeket... Mit bem­együnk, házhoz hozatjuk az összeseket... MECÉNÁS: Te ezt nem értheted, Lurdybaba! A történelemhez ész kell. Ha a történelmedet nem ismered, nem ismered magadat sem... Te jó ég, milyen okosat mondtam... nem, festő! De kár, hogy nem vagy írnok, most lejegyezhetnéd, amit mondtam. A történelemhez... mi a fene is kell a történelemhez? Bassza meg, e’felejtettem! Mindegy. Szóval, ami kell hozzá, az neked tutáj, hogy nincs. Amúgy pedig kezd tényleg érdekelni a dolog. Olyan, mint amikor a maffia megszerveződik. Mert az sem csak úgy terem, a maf­fia, hanem létrejön, haver, nem is akárhogy jön létre a maf­fia. És ott is ölik egymást a rokonok, megállás nélkül, na, most meg mit bámulsz?

Next

/
Oldalképek
Tartalom