Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 2. szám - Kós Károly-Zalán Tibor: Az ország, az építő
ISTVÁN: Az Árpád-nem már együtt. Mellette Vecelin svábjai. Itt vannak Wolfer lándzsásai és íjasai, meg az itáliai páncélosok. De együtt is legfeljebb nyolczászlónyi. Ha megérkezik Tatáról Tibold úr páncélos zászlója... CSANÁD: A rábaközi szállásokat nagyszájú somogyiak járják: Koppány úr szavaival hadba hívják az ottani népet. GÉZA: Koppány erős. Tudom. Melléje szegődött Kál hadnagy is, együtt erősebbek nálunk. VECELIN: Láttam én már futni a somogyiakat. GÉZA: Koppány a vezéri botra éhes. Az országot akarja, nem tartományokat. VECELIN: Országostul kell reá menni.. GÉZA: Német vagy Vecelin. A turulos lobogót ma nem én emelem, nem is István, hanem Koppány.. (Kiirt beke be.) Mi hírrel jössz? KURT: A zalai gyepű mentén mindenütt beütött Koppány úr népe. S Kál hadnagy Földvár felé közelít, hogy átúsztassa a Dunát a Sár vize felé. Alap úr hát Veszprém alá vonta minden hadát. Kérdi Alap úr, jön-e hamar az esztergomi sereg, mert ha nem jő, ő félre áll az útból, nehogy közre kapja Koppány és Kál a veszprémi térségben. GÉZA: Mit gondolsz, Vecelin? VECELIN: Sok mindent. ISTVÁN: Mit csinálhatunk? VECELIN: Gizella minden percben itt lehet. ISTVÁN: A haddal törődj. GÉZA: Te mit akarsz? ISTVÁN: Indítanám tüstént a hadat Fehérvárra. GÉZA: Üzend, hogy ne álljanak csatát, csak kapdossák Koppányt. Álap jó vezér. De én Csanádot küldeném oda. VECELIN: Indítom hát a nemzetségi zászlókat. GÉZA: István? ISTVÁN: Mennék, de érzem, Vecelin fél. S ha én ott lennék, még jobban félne. VECELIN: Utamban lennél. Maradj. (Kitekint az ablakon, izgatottan sarkon fordul.) Nagyuram, Gizella hercegnő hajója kikötött a révnél. GÉZA: Megérkezett hát. Készülődjetek, urak, a hercegnő fogadására. István! ISTVÁN: Apám? GÉZA- Gyula vajda hadat küldene Bács tartományára? Ajtony keresztüllépne a Tiszán? Küldj lovasokat Marosvárába értük, még nem késő. ISTVÁN: Nem akarom. 19
