Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 6-7. szám - Tandori Dezső versei
járásomról az útvonal, rosszabb, mint a Várbazár fala. Szép Ernő? Közben, mert persze, bocsássatok meg szegény útvonalak, elgázolt madarak, kivágott fák, hogy én titeket úúúgy úúúnlak. Nem külön, nem akarva-akaratlan, de érzet kén, érzület kén, mint En. Megyek, bár nem tehetek róla. Bódultán nézem az éji felhőket, vagy a napfény ellen ellenzem szemem, mindegy, ismétlem, rongyként, foszlott farmerként, kidőlt cipőként (egyébként majdnem) lóg le rólam ez mind, szakadt ingként lóg ki egy pecsétesen halszálkás túl nagy zakó alól. (Legyen bő azért.) És így várok buszra, villamosra, így szállók fel, le. Megértem, bár nem díjazom, aki anyázik és petőficsarnokozik, menj Petőfi csarnokába, menj Szépen. J. A. -!!, nem szeretem az ilyen szótréfákat. A napfény emlékei egy tabáni teraszról. Most nem az, hogy egykor még volt kedvem leülni délután, a Gellérdiegyet nézve, egy nagyfröccsre, és az 120 forint volt, borravalóval, ma 280 Ft egy deci. Nem az, hogy madárkáink sírjaihoz sem járok már, nem, hogy nem vágok át Gellert- és Naphegyen, fák alatt kész szenzáció nekem, ha félévente egyszer is járok, ha munkát viszek leadni a Várba. Nem az, hogy nem sétálok már ötórásakat, ó, madárkánkhoz hazaérni akkor, leszedni a fregoliról a kismosást, de boldogság volt, s ha a tévében Zürichről, a Bodeni-tóról ment egy hangulatos film, micsoda boldogság. Azok a filmek nem jönnek vissza, tíz esetből egyszer öröm a kismosásleszedés, madárkánk rég meghalt, jó, van új, kis sánta verébfi, imádjuk, mégis, eltelt öt év, és sánta lettem én is, az van, amit nem hittem volna, hogy nekem a lábam, és nem tudok vele 25, 35 kilométereket járni naponta Budapesten, Németországban néha, Párizsban vagy Londonban. Súlyom a legutóbbi baleset után a 60-as közelítő állagból 90-re jött fel, minden mozgás elmaradt, de hát annak örültem, hogy - orvos nem látott!- embóliát nem kaptam a válltól csuklóig befeketült karommal; nyomorék maradt a vállam, egy forgóm lenn, és megkezdődött a nevezetesebb lenti izmok elkövesülése. A villamosról úgy szállók le, mint egy öregember, holott - elhallgatott, a kritika által ritkán vállon vert, többnyire elnyegléskedett - könyvmim még szellemfiatalságom (is) bizonyítják. Úgy szállók le a villamosról, mintha két merev boton tennének le onnét egy ötven kilós zsákot. És nem járom Lágymányos, Imreváros, Kelenföld kertes utcáit, nem megyek ki Obodára egy jó kannás fröccsre, egy olajos
