Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 6-7. szám - Tandori Dezső versei
ahol én ülök, ingat, kínai kalap híján, bölcs keletiség híján, szuramáj borjúmáj szamuráj híján, szahalini világ híján, kamcsatka híján, de szél ráz, melegházi pelenkázni jő én agg, hogy nincs kedve se rázódni, se pelenkázódni, ki nála még boldogabb, Hanem ez is mind elmarad, úgy vigyázd magadt, mint réztáblás, mint kézbrék ct-s. majd eső verte, zöldítette sírhantodat bronzból, akkor se leszel meg jól, száll rá veréb, zöldike, mondanád már, mind ide, mondanád vagy nem mondanád, véget ér a vers-ige. „Énem: éneg” jeligéneg: Geled-nyugad garindivrigyezséneg, e'neg De ma nem megyek se találkozni, se vásárolni, hahaha, TANDORI, csak nevetlek, késztábla, nem mutatsz külvilágra. Ez az ábra. Valahol majd csak eltemesnek, beheltesnek, mmm. (Gondoltamban peszecsaklemenek, de nem kell, hogy odleszeg.) Verje meg a borjuszeg! 2008-magánfesztivál-időn-mani fényesen-esőn-bekrecsőn. Il-ik vers Ce bogár, ca bogár, hej, te Kakilcabogár, bogár vagy te, ganajtúró, nem szeretsz már, vagy mi a túró? Gyere ide, síromra, még maradék zsíromra. Vagy a lelkem tegyem ki, azon akarsz hengeregve, pöndörödve legelni? Adta orsó, adta borsó, orsó-borsó-koporsó! Emez az utolsó szó. 60
