Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 4. szám - Nádasdy Lajos: A háromnevű ember

alapítani, de ehhez magánvagyona nem elegendő. Jövedelme csak arra elégséges, hogy legényemberként éljen. Viszont nyolc éve vár rá hűségesen menyasszonya. „S én boldogságomat csak ezen lyánka bírásában hiszem feltalálni. Azért is, hacsak a Platói szerelemben nem akarok megőszülni, ideje vala kenyérnyujtó hivatalról gondoskodnom. Ezen czéllal Pestre mentem s ottan vártam alkalmaztatásomat.” Ebben a helyzetében Tököly György felajánlja neki Blumentálban levő birtoka fiskalitását. 1825. év júliusában foglalta el állását, de rögtön látta azt is, hogy a helybeli körülmények nem teszik lehetővé, hogy feleséges fiskálisként lássa el ezt a hivatalát. Csalódottan akarja feladni tervét, amikor kedvezőbb feltételek mellett a Bohus család ajánlja fel neki a világosvári uradalom fiskálisi állását. 1825. október 7-én e felajánlott állást el is foglalta, ahogy levelében olvassuk: „... s független szabadságom feláldozásával s hivatalos perpatvarral kénytelenittetem kenyeremet s legszebb óhajtásom teljesedését a szeszélyes szerencsétől kicsikarni.”

Pesti tartózkodása idején került személyes ismeretségbe Fáy Andrással, a két Kisfaludy testvérrel és Vörösmarty Mihállyal, akinek barátsága enyhítette sorsa miatti keserűségét.

Az 1826. esztendő fordulópont Zádor életében. Az év elején hosszabb utazást tett, melynek útvonala Pest, Csép (Komárom vm.) és Duka. Minden valószínűség szerint családi körülményeit igyekezett rendezni, jövendő életútját előkészíteni. Március 20-án visszaérkezett Világosvárra, lemondott ott viselt tisztségéről, és Budára költözött, a Vízivárosban vett lakást. Reménysége szerint öröksége öt-hat esztendeig kitart, s addig, ha családot alapít is, megél a jövedelméből vagy javai eladogatásából, s közben a „Kamara vagy a Consilium mellett practisálván” állandó fizetéssel járó állásba kerül. Ilyen körülmények között és reménységekkel eltelve, 1826. június 18-án Csépeli nőül vette Thaly Istvánnak, Komárom vármegye főbírájának lányát, Júliát. Most már kénytelen jövendő életmódja megállapítása iránt lépéseket tenni, habár nehezére esik is családi összeköttetéseket igénybe venni. Őszintén el is mondja: „Nagy Uraknál s még inkább nagy rangú rokonimnál tolongani egy bizonyos érzésemmel ellenkezik ugyan: de amit a nőtlen ifjúnak mellőznie megengedhető volt, azt nem szabad többé a férjnek, a házatyának, ha az által külső jobb létét eszközölni reményiheti. Elég szomorú, hogy igy kényte- lenittetünk jobb érzésünket elfojtani, megtapodni.”

Ettől az időtől kezdve jó ideig Budán lakik családjával együtt. Vörösmarty összeismerteti Szemerével és Kölcseyvel. Az írói baráti köre tehát tágul. Közben Toldyval előkészítik a fentebb már említett kiadványt, a Handbuchot. Ügyvédi gyakorlata mellett tehát kiveszi részét az irodalmi élet tennivalóiból is.

Ebben a budai lakásában már otthont nyújtott Vörösmartynak, miután az a Perczel családnál betöltött nevelői állásról lemondott. 1827-ben Zádor és családja átköltözött Pestre (Mészáros u. 692. sz. alá), s itt már hónapokig adott meleg otthont Vörösmartynak. 1827 tavaszán és nyarán hosszabb utazást tettek Vörösmartyval a Dunántúlon.

Eseménydús esztendő az 1828-ik. Ekkor jelenik meg a Handbuch. Címe: Handbuch der ungarischen Poesie. In Verbindung mit. Jul. Fenyéri herausgegeben von Fr. Toldy. Pesth und Wien. 1828. I—II.3 Ugyanebben az évben

72