Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 8. szám - Nagy Gábor: Hatalom, medialitás és emlékezet

Előtte is élte a vers a maga életét, csak rejtetten, szűk nyilvánosság előtt. A rituális közegbe helyeződés példája, hogy az Örök- nyár... és A Fiú naplójából még Nagy Imre hivatalos rehabilitálása előtt felhangzik a 301-es parcellában. Maga Nagy Gáspár így emlékezett erre: „1988. június 16-án, amikor még nem lehetett semmit sem tenni, egy 60- 70 fős csoporttal bementünk az akkor még nem feltárt, tiltott, kétméteres fűvel benőtt 301-es parcellába, letettünk egy kopjafát, és (...) elmondtam ezt a két versemet”'5. A szertartás titkossága s az, hogy a költemények tiltott imaként funkcionálnak, e rendszer- váltó versek utóéletének legszebb kultikus pillanatai. Ehhez képest az egy évvel későbbi esemény, Nagy Imre újratemetése, ahol Nagy Gáspár is koszorúzhat, már csak a rejtett utóélet legalizálása, a kultusz hivatalos hitelesítése.

Túlzás persze kultuszról beszélni. Röpke pillanatról van szó, egy-két év őszinte eufóriájáról, amely Nagy Gáspár 1990-es József Attila-díjával54 nagyjából le is zárul. Az Örök- nyár. .. és általában Nagy Gáspár költészetének kanonizációja - a költészetét nagyra értékelő irodalomtörténészek munkáiban - már kettős természetű: az értelmezés és méltatás hangjai minduntalan a védőbeszédével keverednek. Ennek az az oka, hogy a kilencvenes évtized irodalmi kánonját meghatározó szemlélet a Nagy Gáspár-i költői szerepet irodalmon kívülinek titulálva” szorította margóra a magyar irodalom egyik felét. Az egyik legfontosabb korabeli „kánonminta”, Kulcsár Szabó Ernő irodalomtörténete egyetlen mondatot szentel Nagy Gáspár költészetének, az „általánosabb igazságérvényre törekvő beszéd vallomásos tartalmait” emelve ki56, homályban hagyva ezáltal Nagy Gáspár költészetének mind nemzeti identitást formáló erejét, mind pedig poétikájának eg)' másik szeletét, amely - bizonyos értelemben szembeállíthatóan a vallomásossal - deklaratív-leleplező beszédmódjával a közéleti-politikai felelősségvállalás egyedülálló változatát teremtette meg a századvég lírájában. (Nem beszélve itt e gondolatiságában roppant gazdag költészetét más szegmenseiről, például vallásos vonatkozásairól.)’"

Görömbei András monográfiája az irodalmi paradigmaváltásból kiinduló, az irodalom közösségi szerepét kétségbe vonó, irodalom és politika összefüggését tagadó megközelítésekkel vitázva szögezi le éppen az Oröknyár... kapcsán, hogy „a magyar és világirodalom legnagyobb alkotásai közül legalább annyi politizált, mint amennyi nem”, s hozzáteszi: „Balassi Bálint verseitől József Attila nagy verseiig és tovább bizonyított tény, hogy az úgynevezett közéleti verseik esztétikai értelemben is az életmű legjobb teljesítményei

46