Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 5. szám - Lackfi János: Mennyei öblítőillatú ruhák
ilyen zenét utálták és plimplimnek csúfoltuk mindannyian, röhögtek, amikor én a farsangon táncoltam rá abban a büdös hócsizmámban, mert elfelejtettem váltáscipőt vinni, és csak dőlt ki az ajtó mögül a rekedt gitárhang, mi meg kopogtunk, kiabáltunk, tudni akartuk, miért hallgatnak ilyesmit pont ők, én még az ereszcsatornán át is akartam mászni, hogy benézzek hozzájuk a tetőablakon, csak aztán nem mertem, pedig nem vagyok gyáva, de olyan furcsa volt, kíváncsi lettem volna, mit csinálnak... A Hédi néni férje is szakállas, a Hédi néni az osztályfőnök, de nagyon ideges, nem a Hédi néni, hanem a férje, bár időnként a Hédi néni is az, de a pasas egyáltalán nem olvasott föl nekünk esténként az útikönyvből, felőle akár a Marson is járhattunk volna, állandóan terelte a bandát, mint egy hajcsár, mikor a szakadék melletti ösvényen mentünk, mindenkinek a sziklába kellett kapaszkodnia, és aki nem fogódzkodott, azt ő büntetésből visszalökdöste és újra áttaszigálta az úton, úgy, hogy most már fognia kellett a sziklát, azt mondják, jazzdobos az ürge, csupa ideg, és különösen az, ha nappal nem aludhat. Mindenesetre éjszaka sem aludt, hanem állandóan a faházikóknál ólálkodott, ahol ötösével-hatosával voltunk elszállásolva, és hallgatózott meg kémkedett utánunk. Talán tényleg azért nem tudott aludni, mert éjszaka zenélni szokott, és hiányzott neki a jazzkocsma füstszaga, lármája, meg a dobok, amelyeket püfölni kell, ezért minket püfölt helyettük, és elátkozta a feleségét, az osztály- főnökünket, akinek pont ekkor kellett megbetegednie. Ha valamelyik házban buli volt, márpedig mindegyikben buli volt, váratlanul berontott az ajtón és ordítozva közölte, hogy aludni kell, különben elhúzza a nótánkat és megtanít kesztyűbe dudálni, csupa ilyen szólásokat használt, látszott, hogy nagyon muzikális. A mi szobánkban a Horgos gyerek aludt egyedül, mert ő a kirándulás estéjén is megcsinálta a szokásos napi izomtornáját, ötször ötven fekvőtámaszt és ötször harminc hasizmot, csak húzódzkodni nem tudott sehol, mi, többiek párnacsatáztunk, de őt ez nem zavarta, igaz, hogy óvatosan dobáltunk, egyikünk sem szeretett volna ujjat húzni vele. A Hédi néni férje viszont bedühödött azon, hogy valaki oda se bagózik az ő szónoklatára, hanem alvást tettet a sarokban, odament, lerántotta a takarót, és a halálra rémült fiú pofájába üvöltötte, hogy ÉRTED, HORGOS, KINEK BESZÉLEK ÉN ITT?! Aztán abbahagyta az Éjszakai őrjáratot, ez egy festmény címe, amelyiken csak a lándzsák, kardok, sisakok, páncélok fénylenek, az őrök arca alig látható, az emberek arcát, köpenyét, testét felfalja a sötétség, kitettem az íróasztalomra, azt a Harmensz Fan Rijnt is felfalta a sötétség, szegényen és betegen halt meg. A Hédi néni férje aztán leállt, de csak mert rajtaütésszerűen berontott az egyik szobába, ahonnan kihallatszott a fesztivál, a Kotnyekék forintos tételben kártyáztak, és felhangosították a recsegő rádiót, de a zár valahogy beragadt, ezen a fickó még jobban bedühödött, vállával nekiment az ajtónak, és az félfástul együtt hatalmas robajjal bedőlt, a nagy káromkodásban és röhögésben a Kotnyek szerencsésen eltüntette a pénzt és a kártyát, kidobta a csikkeket az ablakon, a jazzdobos pedig hiába próbálta helyre tenni, amit tönkretett, a Kotnyekék odatámasztott ajtónál aludtak aznap éjjel. 21
