Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 2-3. szám - Szőcs Géza: ... és akiket ne, Hamvas recepció az Aczél-korszakban

tikából, kevésbé lehetett felkészülve, mint osztályharcból, különben talán elgondolkodott volna az alanyokon. Ki szól is bele itt kinek a dolgába? Valaki, partvonalon túlról, a magyar politikába. Mit akarhat az illető? Megvan: Hamvast kiadni. De ki is az illető? Magyar nyilván nem, hiszen mi vagyunk a magyarok, a mi dolgainkba akar onnan odaátról beleszólni. Román lenne? De honnan tud ilyen jól magyarul? No mindegy. Hamvast Romániában se tessék kiadni, románul se. Hallják? Megtiltjuk. Mert mi utáljuk a beleszólást. Le a beleszólókkal. Hogy merészelnek Kolozsváron Hamvast olvasni? Nem szégyellik magukat? Majd mi megmondjuk, hogy mit olvassanak. De az úgy legyen ám. Mert a beleszólás, az nem szép dolog, elvtársak. Kérdezzék csak meg tőlünk.

Az ügyet végül könnyen megúsztam, a fejemet sem vágták le, az egyetemről sem távolítottak el. Öt évig nem kaptam ugyan útlevelet, de ezalatt három verseskötetem is megjelent, díjakat is kaphattam, ha nem is Budapesten, de legalább Bukarestben. Gáli Ernő meglehetősen szűkszavúan tárgyalja az ügyet Naplójában (ezzel foglalkozik Kántor Lajos is a Korunk 2006. évi 4-es számában).

Feltehető a kérdés: és hátha E. Fehér Pál ártatlan a dologban? Hátha csak úgy tudták, úgy vélték, úgy hallották a kolozsváriak, hogy ő a vezércikk szerzője? S ha nem, hanem, ki tudja, pl. Drozgyenko elvtárs? Akkor most ártatlanul meghurcoljuk E. Fehér nevét?

Biztosnak mondható forrásból máig nem tudom, ki volt annak a vezércikknek a szerzője. És nem is haragszom E. Fehér Pálra. Balogh Edgár akkoriban azt mesélte, hogy amikor kiderült, hogy az inkriminált esszé szerzője nem valamilyen vénséges, ordas, klerikális, idealista, reakciós szellemtörténész, hanem egy húszéves alanyi költő, akkor E. Fehérnek céklavörös lett a feje, és borzasztó zavarba jött.

De lehet, persze, hogy Edgár bátyánk, ahogy mondani szokás, csak konfa- bulált, és E. F. P. mégiscsak ártatlan a dologban. Magával E. Fehérrel különben azóta sem volt szerencsém találkozni, pedig egy alkalommal valóban nekemesett, méghozzá aláírt cikk formájában.

Mégpedig mintegy másfél évtizeddel később, amikor az Életünk Hamvasszámában rövid verset közöltem LIamvasról, akkor E. F. P. glosszában támadta meg ezt a szövegemet, ha jól emlékszem, a Népszabadságban. De ez a cikk nincs meg nekem.

A szerkesztő három megjegyzése

1. Szőcs Géza versét A vendégszerető avagy Szindbád Marienbadban („Sz. G. utolsó verseskönyve”, Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp. 1992., felelős szerkesztő: Mátis Lívia) című kiadványból idézzük. Kivételes alkalom, hogy a legendásan

78