Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 11-12. szám - Móser Zoltán: "Hajjad, fülem, hajjad, angyalok zengésit..."
A szívről tudjuk, hogy az ősi kultúrákban az intellektuális funkciók és az ősi tudás szimbóluma. A Bibliában és a keresztény hagyományban a lelki élet székhelye. Miként a Nap a világ, a szív az ember, az élő szervezetek középpontját jelzi, jelöli. A teológus Karl Rahner szerint „ha a szív a lényege szerint és szubsztanciálisan a több rétegű embernek eredeti egysége (az ember test és lélek egyidejűleg), akkor szigorú értelemben csak az embernek van szíve. Ugyanakkor a szív az a dinamikus alap, ahonnan kiindulva az ember legsajá- tabb és adekvátan soha meg nem fogalmazható önfelfogását keresi, és ezt az önfelfogást csakis a szívben találhatja meg.” E kép készítésekor, a helyszínen nekem először az angyal jutott eszembe, és csak előhívása után vettem észre a szívet s gondolkodtam el annak jelentésén. Ez vezetett el József Attilához, aki egyre másra ad és nyújt nekem, nekünk vigaszt. Ide illő vallomását idézem: „Amit szivedbe rejtesz, / szemednek tárd ki azt; amit szemeddel sejtesz, /sziveddel várd ki azt.” Szívvel várni: kit? mit? Szemmel kitárni amit a szív elrejt: a költő, s tegyem hozzá a fotós egyik legszebb feladata volt és marad máig. A Remény című versben a befejezett (vagy megkezdett?) múltról ilyen megfogalmazást olvashatunk: „súlyos csendben előáll / a világ kinnfeledt csillaga / amerre nézek, ott áll a valaha.” De ezek a csillagok mást is tudnak: két pokol közt milyen / a járás? Tudják a csillagok! Azok, amelyek József Attila szintén rokonnak mondható versében kiültek nyugodt Marosra s a költő homlokára. De a MEGFÁRADT EMBER című versnek hadd idézzem a második strófát: A folyó csöndes, nagy nyugalmat görget, harmattá vált bennem a gond és teher; se férfi, se gyerek, se magyar, se testvér, csak megfáradt ember, aki itt hever. (1923. aug.) Ennek a megfáradt embernek rokona az Utca magános embere: magányosan ült egy ember egy majdnem fa alatti pádon a Hegedűs utca valahány szám alatt. Hasonló a helyzet a másik előddel, Pilinszkyvel is. Ismert az APOKRIF második részének kezdő sora: Ezért tanultam járni! Ezekért a kései, keserű léptekért. 150
