Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 11-12. szám - Sulyok Vince: Iparos(ság) - az elmúlás fényében
2 SULYOK VINCE Iparos(ság) - az elmúlás fényében LANCZENDORFER ZSUZSANNA: „MINDENT APÁMRÓL...'. EGY SOKORÓAL/AI IPAROS EMLÉKEI. AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST 2007. A könyv írója nem lehet egészen ismeretlen a Bécsi Napló olvasói számára sem: a lap 2004. március-áprilisi számában hosszabb ismertetés jelent meg egyik korábbi művéről. Ez egy úgynevezett ikerkönyv volt, éspedig két, műfajára nézve ugyan különböző, de tematikáját tekintve sokban azonos alkotásegyüttes, azaz egy kötetbe gyűjtött megjelentetése A vérző liliom. Dely Mária balladája a néphagyomány és a költészet tükrében címmel. (A költészet tükrét ebben a szokatlan és értékes könyvben Gülch Csaba monodrámája képviseli.) A ménfőcsanaki hátterű Lanczendorfer Zsuzsanna Győrött született 1964- ben, úgynevezett „sváb” családban. A színmagyar Ménfőre a Veszprém megyei Gyirót nevű faluból került a család, amelyik eredetileg németajkú, sváb nyelvjárást beszélő volt. Am a család gyökerei átnyúlnak Ausztriába is: „névadó” falujuknak a Schwechat közelében, attól kissé délnyugatra fekvő Maria Lanczendorfot tartják (közvetlenül mellette egy Lanczendorf nevű helység is található), ide azonban feltehetőleg a svábság ismert délnémetországi szállásterületeinek egyikéről kerültek el az 1700-as években. Hogy a könyv „hőse”, az 1922-ben született ifjabb Lanczendorfer Károly is megtanuljon svábul (amire a magyar Ménfőn nem sok esélye lett volna), szülei az elemi iskola első három évének elvégzésére visszaküldték Gyirótra; a negyedik osztálytól kezdve azonban már Ménfőn tanult, majd a győri bencéseknél végzett egy osztályt. Ezután magánúton elvégezte a polgárit, majd három éves tanulással az ipari iskolát is, ahol 1941-ben szerzett iparos segédlevelet. Mielőtt azonban életútját közelebbről megvizsgálnánk (amely a könyv tulajdonképpeni tárgyát képezi), térjünk vissza dr. Lanczendorfer Zsuzsára, aki Lanczendorfer Károly második lányaként született bele a családba. A népi kultúrára és annak kincseire már középiskolásként felfigyelt, nem utolsó sorban tanára, dr. Barsi Ernő biztatásásra. Néhány évvel később már meg is szerezte néprajzos diplomáját az ELTE bölcsészettudományi karán (1991), majd további tíz év munkájával az egyetem folklór tanszékén summa mm laude eredménnyel doktorált. Ahogy azt egyik könyvének fülszövegében olvasom: fő kutatási területe a gyermekfolklór és az egyéniségvizsgálat, s mindkét témában több sajátos publikáció fűződik nevéhez. Professzora, Voigt Vilmos, a Mindent apámról... c. könyvhöz írt bevezetőjében többek között a következő szavakkal jellemzi: „...doktorált foklórkutató, egyetemi oktató, maga is élő kincsesháza a folklórnak, a népi kultúra megismerésében, megőrzésében évtizedek óta jeleskedik... sokoldalú ember: táncol, énekel, verseket és újságcikkeket ír.” Tegyük hozzá: tudományos igényű szakmai tanulmányokat és könyveket is. Tudomá144
