Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 10. szám - Sarusi Mihály: Kukkerlátás
Magyar honvéd, a Magyar Néphadsereg katonája, a Varsói Szerződés tagállamának seregében szolgáló közlegény csak úgy kapja magát és ’zongorázzon’ a klerikális reakció bűntanyájának kórusán? Nem zongora, orgona. Na, csak ezt ne mondta volna! A kihallgatásra rendelt baka jobban tette volna, ha nem okítja ki a főhadnagy elvtársat. Nemrég végzett, tele volt osztályharcos érzelemmel, hogy az indulatról meg az ateizmusról most szót se ejtsünk, nem! Ilyet, az ő egységében. Várj csak, ’muzsikus’. Hallom, muzsikálunk, muzsikálunk?! Zongorázni tetszik járni?!!! Nem részletezve a kihallgatást, melyről két rezgetés közt művészpalánta honvéd bajtársunk beszámolt a Honvédkóroda (se té, se tova) folyosóján való séta közben a szökevény cimborának, a lényeg, hogy egy idő után ráeszmélt: a dühöngő poltiszt elvtársat be lehet csapni. Ugrasztani nem biztos, de félrevezetni hogyne! Az orgonálás közben őt hallgató angyalokkal kezdődött, az elámult- és megdermedt - tisztecske megdöbbenésére az Úr Jézus Krisztussal való társalkodásba torkollott, s ki tudja, hogy végződött volna az előadásabeli mese a hol hét közben inkább estefelé, hol vasárnap délután megejtett templomi orgonahangolásokról, ha a főhadnagy egy adott pillanatban nem látja át (mégis) a helyzetet. És beszélgetni is szoktak?... - azzal a micsodával, akarja mondani kicsodával. Még hogy, de. Ezzel elvetette a sulykot, mert másnap már kiszállt az elhárítás szakembergárdája a készülékeivel megvizsgálni, nincs-e összeköttetés a Szabad Európa Rádió meg a Helybéli Plébánia és Templom között. Hogy nem leltek semmit, csak a falu papját kellett áthelyezni valami nyugodtabb, honvéd- (s persze KISZ-tábor-) mentes helyre, nehogy tovább folytathassa fiatalságunkat károsító sanda működését a klérus és az imperializmus javára. O pedig mint a há- borodottság bizonyos jeleit mutató katona nyomban a katonakórodába szállíttatott. Igen, őt egyből idehozták. Nem úgy, mint szökevényünket. Tudtam, hogy nem vagy őrült - jelentette ki két évtized múltán egy tárlatmegnyitón a művész a vele ott újfönt összetalálkozó volt katonaszökevény elmeosztályi társnak. O sem, de hát valahogy szabadulni kelletett. S ez: vagy sikerült, vagy mégsem. Katona, katona. Jó, hogy előre nem tudja az ember, melyik lépése mivel jár. Mert megtervezheted, de hogy ugyanúgy történjenek a dolgok... Kizárt. Legfönnebb ha az angyalok nótáját húzod el. (Ok a tiéd.) Mi volt, mi nem, honnan tudhatnánk. Az viszont bizonyos, nem volt akármi onnan kijönni. Szabadon, kíséret nélkül, amerre látsz. Ekkora szabadságot a hatvanas években... Könnyű volt nektek! Nekünk igen. 66
