Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 4. szám - Garai István versei
Békekötésre A fájdalmak Getsemáni kertjében verejtékezik most a nemzeted. Utolsó cseppig ürítették véle a keserűséggel telt serleget. Kálváriára mehet már, hisz hányszor volt osztályrésze nagypénteki gyász. Serceg a toll, a béke-okmány készen, és sem halál és sem feltámadás! Békéscsaba, 1947 janika csizmája Janika magyar és csallóközi. A bestiális népelhurcolás riadalmát a szeme tükrözi. Szólni alig tud — áldozati bárány - hisz vérre szomjas vadak törtek rája. Sír anyja is és egyre csak zokogja: „Ott maradt az is, Janika csizmája!” A tél, a tél már egyre közeleg. Mezitlen lábát rongyokkal fedi, és nő a kivert, új koldús-sereg. A látvány vádol. Horváthné halk mégis, a fájdalomtól megremeg a szája: Kik bitorolják vájjon vagyonkájuk, s hová lett vájjon Janika csizmája? Hogy kuporgatott hónapokon át, és kitartóan mint rakosgatott a koronához újabb koronát! Hiába volt. Üres vagonok jöttek, s valóra vált a martalócok álma, s gazdátlan maradt egy csúf éjtszakán a szegény Horváth Janika csizmája. 84
