Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 10-11. szám - Tandori Dezső: Ének az "Ez Se Semmi"-ről, Egycsillagos távolnok
És így tovább. Kivédhetetlen bármi elder-felhár egycsillagnak, hogy azt ne mondják (ah harcok ) és azt ne mondják róla - (jó nyista békeharcok) de ma a harcok békéje ugyanoly sivár) - és magukat ismételve már egyre azt ne mondják róla, hogy folyton magát ismétli: egycsillagos, még a századost se küldöd oda magyarázkodni, hogy magyarázkodj, az ősmestert meg pláne nem. Egyszer majd kiírom a Bartos Magyar Szótárból, az ülepítésre, derítésre hány magyar szó van. No, Hamlet, igen, Hamlet stílusában, az elháríthatatlant akarjuk felderíteni, a felderíthetetlent (Hiába volt bármi meander, virágzott a leander a kertekben körül, vagy akinek a kender virága.) Ml. RÉSZ. LD. BABITS, MINT KÜLÖNÖS HÍRMONDÓ, BEFEJEZÉS Másokra hagyjuk az olyan vicceket, hogy mindenki épp ezért tepszli, csak hát azért fejünk a csillagokig nem ér vei, val, fel, fal, föl, fül és fél. Fííííl, süvít el egy képzelt üstökös, de csak egy buta üstök ül velünk szemközt a kocsmaasztalnál, előttünk a színházban, lásd színházba, háborúba, mindig az emberekkel volt ő, nagy magánya ellenére, Szép Ernő. Én harmadik éve bírom őrizni hidam a számban, bal kezem tegnapról mára is sokat romlott, kezdem kenni. Kezdem kenni kezem, mert nincs kis madárkám, akit féltsek, ettől, mindjárt, hogy ezt írom, fél éve, hogy a Totyi is meghalt, hagyom, az értelmes százados nyissa ki az ablakot, szellőzzünk, mondom, látod, mikor volt még Totyi hónapokig kibírtam ki nem nyitott ablakkal. Az ablakban kaktuszokat nézek, a nyár elment, írja Szép Ernő, a terasz teli üres asztallal, amit tisztázni, deríteni akarunk, csak felkavarodik, ezt is istenekre, a sorsra, a rendszerekre hárítanánk, fel, fél, fúl, fii, az itthoni két nagy koala kártyabajnokság rendszerén kívül semmi rendszerbe nem tartozom, van még ez a hülye őrmester, aki lejár a piacra, bort hoz, de különben már csak egy Martin/Szpéró - KaktuszkaCH meccs eredményét várom. 34
