Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 10-11. szám - Tandori Dezső: Ének az "Ez Se Semmi"-ről, Egycsillagos távolnok

Egycsillagos távolnok

I. RÉSZ. WEÖRESNEK ÉS S A I N T - E X U P É R Y N E K

... és ebben az egy csillagban benne a sivatagi minden, halottaink és társaink, kik még a magasokat járják, elfogadtuk a sivatag szabályait, itt is kikereshetőek az idézetek, idéződünk és felidézünk, ez akár az irodalmi

aktív operativitás vagy reaktív operativitás.

Nem ügymenet. Nincs menet. Mint felkavart porszemek, aktívkodunk és reaktívkodunk: válaszolunk, például átültetéssel, mások porkavargására, legyen az Saint-Ex vagy Kafka,

vagy elemezünk és reagálunk, legyen a tárgy bár Szép Ernő, Weöres, de a kocsma harcaiba, a mába belebocsátkoznunk nem kell, bízzuk meg, egycsillagos távolnok, tulajdonképpen négycsillagos sivatagi tábornok, a Repülő az lenne,

de nem reaktiválja őt, ahol lezuhant, a tenger.

A kocsmába az őrmestert kell leküldeni, ő igyunk, értsd: ő igyon nekünk, ő legyen aki mi iszunk, az értékelésekkel a századost kell megbízni, nem kedvelik egymást, na és?

Csak ők hiszik, hogy az egésznek még van bármi menete, a menet elvonult, írta Apollinarius, aki egyszer stb. stb.

... már nincs szüksége többé senkire, mert az élethez igazította magát, riaszt ez a jövendő, eljő, nem megy az elder-felhár.

II. RÉSZ. APOLLINAIRE: HOGY ELMENTEK ŐK MINDEN HIÁBA MOST FÖNN CSATÁZNAK ÉSZAKON

Mert

kórházat elhárítani, fogorvost elhárítani, hordágyat elhárítottam már háromnegyed nap ordító, fogcsikordító küzdelmével, a szűk lakásba be se fért volna, onnét ki se fért volna a hordágy, végül két-hónapig-aztán-beteg lábamra

tudtam állni, itthon bírtam ki a dolgot. De az elesés háríthatatlan volt, miért mentem arra, igen ám, csak felderítésem szerint kellemes volt a vastag hótakaró, nem voltak adataim a járdába épített lámpalapok síkosságáról.

33