Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 7-8. szám - Tüskés Tibor: Mester és tanítvány

nak azt tanácsolom, amit magam immár több mint negyed századja gyakoriok, s egyre több meggyőződéssel: az író írjon, dolgozzék, építse művét és magát, legjobb tudása, lelkiismerete és igazságérzéke szerint; a többi nem az ő dolga.

Leveledre még csak ennyit: talán eljön az idő, amikor régi becsvágyad teljesítésére is jut időd s erőd; talán nem. S ez a „talán nem” nem is olyan tragikus. Nem akarok Osvát Ernő példájára hivatkozni. Szerkesztőnek lenni, a szó igaz, teljes, humanista értelmében nem kis dolog és nehéz, nagy, szép hivatás. A maga módján ez is alkotás, és nem is másodrendű. Áldozat, persze. De szép, nemes áldozat. S ma különösen szükséges, hogy legyenek, akik úgy hozzák meg ezt az áldozatot, hogy nem a pozíciónak és a pénznek áldoznak, hanem a Szellemnek, Irodalomnak, Emberségnek.

Föladok neked ma egy paksaméta Magnumot, Ottó Feri megbízásából; úgy tudom, jelezte már neked, hogy majd én küldöm. Itt voltak nálam, átnézésre; csak most továbbítom, mert harmadnapja jöttem haza Szárszóról.

A francia Teilhard de Chardin Társaság meghívott egy előadás tartására Vézelay-be, szeptember 7/15 közt, az ottani „tanulmányi hetekre”; egyelőre arra kell készülnöm, - ha egyáltalán megkapom a vízumot, ami a franciáknál rettentő nehézkesen megy, a múlt alkalommal is az utolsó pillanatban adták ki, az elutazás előtti napon, s úgy gondolom, a Hetek után néhány napig Párizsban maradok; a hónap, szeptember végén azonban már itthon leszek, s akkor majd küldök valamit a Jelenkornak, azzal a föltétellel, hogy ami bármilyen oknál fogva (én is szerkesztettem!) nem felel meg, azt minden habozás nélkül eldobod vagy visszaküldőd. Legszívesebben valami esszé-féleségre gondolok, csak nem tudom, megy-e nálatok olyasmi, ami nem „mai tárgyú”; esetleg kötetlenebb jegyzetekre irodalmi kérdésekről, Balzacról, Claudelról, Apollinaire-ről, Supervielle-ről, középkori költészetről, ilyesmikről.

Most pedig még egyszer és mostmár igazán utoljára: köszönöm a te kedves, meleg, jóleső leveledet, és köszönöm a Jelenkor szintén nagyon jóleső gesztusát. Arra pedig, amit leveled legvégén írsz: „szeretném, ha tanácsaidra, segítségedre, támogatásodra a jövőben is számíthatnék” - erre csak ennyit: amikor kell, bármikor, mindig, szívesen és örömest.

Szeretettel és őszinte barátsággal üdvözöl:

Rónay György

[U. ij

Ez még csak egészen alaktalan, kósza terv: október első felében esetleg 6/8 napra lemennénk feleségemmel a Mecsekbe, ha úgy állok rengeteg nyakamra torlódott munkámmal, hogy tudok ennyi időt szakítani magamnak; ha a terv valóra válnék, Pécsett megkereslek majd.

Géppel írt, kézi aláírású levél, borítékban. Cím: Tüskés Tibor szerkesztő úrnak, Pécs, József utca 13. Feladó: Rónay György, Budapest, II. Mandula u. 36.

Gereblyés: Gereblyés László (1904-1968) költő, műfordító. - küldeted a lapot: a Jelenkor szerkesztősége tíz magyar írónak küldte a folyóiratot tiszteletpéldányként. - akit valóban én „irányítottam” hozzá44