Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 5. szám - Serdián Miklós György: Járőr Flatter
dor ingatlan- és egyéb spekuláns társaságában pompás kilátás nyílt a bélműködésüket szerényebb anyagi körülmények közt intéző elvtársakra. Flatter kőkeményen kezdte jól érezni magát; Itt van újra, itt van újra, itt van újra a nagy csapat, hallották szellemfülei. A Vörös Csepelt is hallotta volna, de már nagy kondér óorscsban úsztak a szemei, amit magyarszka-levesnek is hívtak az elvtársak egymás közt a tundrákon. Könnyeket is ejtett volna, ha látja, amint az utolsó fokhagyma- és abált- szalonna-zabáló népnemzeti hajléktalan néhány fillérért áthidalja az árkot, amit persze az összes nyugatbalkáni kajmán — némi apróért — betemetne, de nem ezért fizetik őket. De nem látta. A szemüvegét törölte meg éppen. Flatter kényszeredetten mosolygott, mint a jópofa rabbi, Mr. Potok önképére festett alakjában. Mert ez is a reklám helye. Csak a humorelőadás nem az, mert a vicc az vicc a mai Magyarországon, a 21. század küszöbén, egy arányos köpésre Európától. Sztálin elvtárs kinéz az ablakon, és a Kreml előtti zöld gyepen egy guggoló alakot lát. Titkár elvtárs, mit csinál ott lent az az elvtárs a kertben?! - kérdezi. A titkár elvtárs elmegy, majd visszatér. Jelentem Sztálin elvtárs, az elvtárs legel. Sztálin elvtárs jóindulatúan néz egy darabig, majd ezt mondja: Titkár elvtárs, kísérje hát azt az elvtársat a hátsó kertbe, hisz ott zsengébb a fű! A képminőség javuló tendenciát mutatott. A népnemzeti hajléktalant szőrőstól-bőröstől felvásárolta egy szakállas hollywoodi visszavándorló, aki most háromnaposban adta elő, mert mindig éppen csak annyira növesztette meg a szőrt a fején, amennyire a show megkívánta. Nesztek, b...tok meg, bambuszbot - szavalták kórust alkotva a feketébe öltöztetett legények, a Belváros-Lipótváros buddhistáknak, akik még nem is olyan rég egy néma ülősztrájkban gondolkoztak, majd egy kicsit körbeszavaz- ták egymást, hogy a 13 éves Társaság bejáratánál vegetáriánus koktéllal fognak kedveskedni a múmiáknak. Magyarul, szárított tyúkszart dobnak a börzehuszár maceszgombócleve- sébe, aki az egész retkes majzeszt keverte angolos hátszéllel. Ót is irányították. Valahonnan, valakik. Nem jött be. (A belvárosi buddhisták élete sem fenékig tejfel.) A helyzet újraértelmezésekor levonták tehát a tanulságot, és bejegelték az ötletüket. Mert lenni nagy gond! Mi lesz, ha lesz arcuk a felvételeken?! Arc vagy halál! Éljenek a kajmánok! 450
