Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 11-12. szám - Beke György: Vízbe fullasztott történelem

Talán ilyeneket énekeltek a pászkáról.”

Folyóiratában, a Kelet Népéhen közölte Móricz Zsigmond ezt a riportját. A bécsi döntést követően Móricz a magyar élet teljességét kívánta munkálni azzal is, hogy lapjában „aránytalanul” nagy teret adott az erdélyi gondoknak, terveknek, ellentéteknek. Sajnos, élete kevés időt engedélyezett neki erre a feladatra; 1942-ben sírba dőlt. Úti kísérője, Bözödi György feljegyezte, hogy egyik fontos célja volt a zsidózó székelyek, a bözödújfalusi szombatosok megismerése, az okmányok, feljegyzések után élő' valóságukban, a lakóhelyükön. „Másik vonzó emlék - mert, bár furcsán hangzik, de gazdag emlék- és élménytömeggel jött közénk, hiszen a mi életünket nem a mában, hanem egész történelmében élte — Péchi Simon és székely szombatosainak emléke volt, szintén Bethlen Gábor korából. Első útja a szombatosok maradványai közé vezette, hogy lássa az erdélyiségnek, illetve a székelységnek ezt a sajátságos színét.”

Igen, Móricz Zsigmond számára, aki írói világában oly érzékletes hűséggel támasztotta fel Bethlen Gábor korát, a történelmi Erdélyt, természetes volt, hogy ebben az Erdélyben népek és vallások élnek együtt, sorsuk parancsa és valamennyien a maguk emberi méltósága szerint. Természetes volt, hogy a vallásviták, háborúskodások sokszor feldúlták az erdélyi magyarok egységét, vallások egész sorát hozták létre, de ezek a hitek, tanítások, meggyőződések végül mindig egybeforrtak a nemzeti megmaradás, a nyelvi önvédelem, a méltóságtudat kohójában.

Nem volt ez másként a székely szombatosok esetében sem.

Móricz nemcsak tudott arról, hogy éppen ez a vallási sokszínűség, de egyazon történelmi sors munkálta ki elsőnek egész Európában a vallási türelem törvényét, amelyet 1568-ban iktattak a tordai országgyűlésen, hanem át is érezte ennek fontosságát és megtartó erejét, lelki hatalmát. Nehéz időkben, 1941-ben ezért kívánt alászállni évszázadok mélyébe a jelenkor székely valóságából.

Mai római katolikus egyháztörténész, a tárgyilagos professzor, dr. Marton József könyvében megkeresem az erdélyi szombatosság fejezetét.

„A hitújítás utolsó fejezete Erdélyben a szombatosok fellépése. A történetírók véleménye megoszlik arra vonatkozóan, hogy a szombatosok vallási közössége Dávid [Ferenc] kompromisszumra nem hajlandó erdélyi híveit foglalta-e magában, vagy pedig külön alakulat volt-e. Az Újszövetséget lebecsülő mozgalom alapelemeit Vehe-Glirius tanaiban is megtaláljuk.

A szombatosok igazi elindítója a szenterzsébeti Eössi András nemes ember volt. Páduában tanult. Az antitrinitárius eszmék hatására tanulmányozza a Bibliát, s tovább jut, mint inspirátorai. Ő is elismeri Jézus istenségét, de szerinte Jézus nem tudta megvalósítani a megváltást, mert a zsidóság szembefordult vele... Ezért még az ószövetségi törvények vannak érvényben, amik által lehet üdvözölni. A Megváltó ismét eljön majd, és ha a zsidók is elfogadják, akkor bekövetkezik az ezeréves uralma. Tanítását 1588 körül fejlesztette rendszerré és terjesztette. Követőkre Udvarhely, Torda és Maros megyékben talált.

A szombatos mozgalmat még nagyobb mértékben Eössi fogadott fia, Péchi Simon, Bethlen Gábor kancellárja lendítette fel. Teológiai műveket írt, zsoltárokat és imakönyveket fordított héberből magyarra, és ezzel megterem1024