Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 9. szám - Borbély László: Tizenkilencezer forint

alóla. Felemelte a kagylót. Süket volt a készülék. Ekkor kulcs fordult a zárban, hazajött az apja. Eró'sen lihegett, csak ötvenhárom éves volt, mégsem bírta a sok lépcsőt. Mióta a lift elromlott, mindig nehézkesen vonszolta fel magát. Farmeringje teljesen átnedvesedett az izzadtságtól. Kopasz fején gyöngyözött a verejték. A fülei jókorára megnőttek. Kimondottan javított volna az ábrá­zatán, ha egy verekedés nyomán az ő orrát is belapítják. Csak ritkán nevetett nyitott szájjal, mert a fogsora hiányos volt.- Még mindig nincs vonal? - kérdezte köszönés helyett. - Pedig már be­fizettem csekken a tartozást. Nyár elején a kábeltévére való jogosultságot szüntették meg, mert kilenc hónapig nem fizették a díjat. A közelmúltban az áramot kapcsolták ki egy hét­re. Akkor Anya bement az önkormányzathoz, valamelyik régi ismerőshöz, és adtak kompenzációt.- Anyádnak igaza van - mondta Apa csak úgy magának. - Egyszer a tetőt viszik el a fejünk fölül. Egyik adósságból kilábalunk, máris benne vagyunk a következőben. Én vagyok az ökör, hogy hagytam magamat rábeszélni erre a festés-mázolásra. Apa kapott néhány nap szabadságot. A közeli bevásárlóközpontban dolgo­zott raktárosként. Korán kelt ő is, hogy mielőtt a festők megérkeznek, legyen ideje megvenni a szegőlécet, amit tegnap elfelejtett.- A vén gazember nincs itthon? Ernő tisztelettudóan válaszolt.- Jamesz bácsi nem jött haza. Apa nekitámaszkodott a konyhakredencnek, falni kezdte a reggeli mara­dékot, az üres kenyérhéjat, és a kolbászkarikákat.- Azt egyből gondoltam - mondta teli szájjal.- Szükség van rám itthon?- Most, vagy hosszú távon?- Elmehetnék délutánig? Mire végeznek a festők, visszajövök és segítek takarítani. Megígérem. Apa kinyitotta a hűtőt, mintha a féltartós tejhez beszélne, úgy kérdezte:- Mi olyan halaszthatatlanul sürgős?- Találkozom a barátaimmal az uszodában. Kaptam kölcsön egy versenyző bérletet, még a belépő árát is megspórolnám. Tudod jól, megbízhatsz bennem. Nem vagyok balhés típus. Apa becsapta a hűtő ajtaját. Átkarolta, mint a birkózó, amikor fogást keres ellenfelén, de nem bírta megmozdítani.- Inkább keresd meg a bácsikádat! Tegnap felvette a tizenkilencezer fo­rintját, amit tavasszal a választási kampány során ígértek meg a nyugdíja­soknak. Legjobbkor jött ez a pénz. Nagyon le vagyunk égve. Anyád hiába ka­pott kölcsön húszezer forintot. Nem tudjuk kifizetni a festőket. Szükségünk van a Jamesz tizenkilencezer forintjára is. Ernő csalódottan kérdezte:- Ebéd?- Majd anyád hoz valamit este. Na menj szépen a dolgodra! A festők bár­melyik percben megérkezhetnek. Ernő nagyon visszafogta magát, hogy ne vágja be az ajtót a háta mögött. 768

Next

/
Oldalképek
Tartalom