Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 11-12. szám - Borbás György: Szavakkal nem tudom, tettekkel nem lehet meghálálnom...
Természetesen a köszönet sem maradhatott el: Budapest 1902 April 23 ikán Kegyelmes Uram, Kedves Barátom, Szavakkal nem tudom, tettekkel nem lehet meghálálnom Neked mind azon jót, amit érettem mondtál és cselekedtél. Lelkemnek nagy elégtétel volt az a fényes nyilatkozat, mellyel irodalmi működésemet a nemzet képviselőháza előtt nemes szíved egész hevével méltányoltad. Hosszú életemet nemzetemnek, a költői eszménynek, az igaz szabadelvűségnek szenteltem s vigasztal az a tudat, hogy telkemből szeretett munkálkodásomban immár megnyugodhatom. Ami munka még reám vár, az nem teher, de lelkem vágyának kielégítése leend. A hosszú életet Istennek köszönöm, a nyugalmat imádott nemzetemnek és a Te fennkölt telkednek. Legyen a Te neved megörökítve az egész nemzet hálás szívében: dicső szellemedet lásd átörökítve szeretett gyermekeidben. Isten áldása kísérjen dicsőséges nemzetvezető pályádon, mindenkoron. Hálás tisztelettel maradok, holtig hű munkásod Dr. Jókai Mór10 Jókai nevelt lánya - a férje, Feszty Árpád oldalán ekkor Firenzében élő Jókai Róza11 is sietett már másnap a megkönnyebbült, hálás hangú köszönőlevél megfogalmazásával és megküldésével. Kegyelmes Uram! Engedje meg, hogy én, aki most ugyan nagyon távol állok a személyemben Jókaitól - de lelkileg csak olyan közel érzem magam hozzá, mint az előtt lelkesen - és hálás szívből gratuláljak tegnapi szép meleg fellépéséhez. Azt hiszem, minden magyar ember, aki szerette valaha Jókait, az írót - vagy az embert (pedig ilyen nagyon, nagyon sok van!) velem együtt mondjanak köszönetét. Hogy ilyen szépen diadalra vitte az olyan csúnyán megindult botrányt. Magának, Jókainak sem esketik ez jobban, mint azoknak, kik a távolban is ragaszkodnak emberekhez Igaz tisztelettel Feszty Árpádné12 Aztán három évtized múlva Wlassics Gyula már a nagyhatású írótárs síremléke megkoszorúzásának szomorú feladatára a köztiszteletben álló Her- czeg Ferencet kérte fel.13 Mikszáth Kálmán14 levelének olvasása közben elmosolyodva kérdezhetjük, vajon melyik száz mondatot tarthatta megkerülhetetlenül nélkülözhetetlennek a nyelvtanuláshoz küldött ajánlatában olvasható gyöngyszemek, a „segítségért kiabáló paraszt” vagy a „csizmát felpróbáló asszony” példái mellett. A szerkesztő-író által sallangmentes levélben ajánlott, falra függeszthető képek késztethették-e később a minisztert a népiskolák számára művészi igényű szemléltető faliképek elkészítésére valóban kiírt pályázat meghirdetésére? Kegyelmes uram, tisztelt barátom! Itt küldöm a száz mondatot egy példányban kiszedve és lehúzatva. Szinte azt merem mondani, hogy meg vagyok vele elégedve, mert nem le962
