Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 4. szám - Tüskés Tibor: A Sorsunk szombathelyi száma

a Sorsunk 1947. évi februári számában A liorvát művészet félévszázada címmel írt nevekben és adatokban gazdag, nagy tájékozottságról tanúskodó terjedel­mes dolgozatot.) Ivan Mestrovic (1883-1962) 1947-ben 64 éves volt, és éppen ez idő tájt vándorolt ki Amerikába. Még tizenöt évet élt külföldön. Fodor Hen­rik írása az alkotói pálya csúcsán álló Mestrovié magyarországi recepciójának egyik korai, fölfedezésre érdemes, számon tartandó darabja: az igényesebb, könyv terjedelmű magyar nyelvű művészettörténeti méltatások majd csak jó­val később, Mestrovié halála után jelennek meg. Fodor Henrik terjedelmes írása a témában jól tájékozott, elmélyült és művészi érzékenységgel bíró szer­ző munkája. Mestroviéról például azt is tudja, hogy ifjúkorában Zrínyi Mik­lósról verset írt. „Új igényű törekvése a nemzeti probléma meglátásában, erre való rábukkanásában van” - szögezi le írása elején. Mestrovié művészetének értékét és nagyságát a nemzeti jelleg és az egyetemes, általános emberi tar­talom egységének megteremtésében látja, s mintegy Fiilep Lajos - akire név szerint is hivatkozik - művészetfilozófiájának (Magyar művészet) kategóriáit alkalmazza a horvát szobrászművészre. Mindenekelőtt a Mestrovic alkotásai­ban érvényesülő kompozíciós elvet és mozgalmasságot dicséri. Fodor a szob­rász horvát nyelvű fejtegetéseit is ismeri, és fontosabb alkotásairól is azok ismeretében beszél. A hat oldalas, apróbetűs tanulmány a szám egyik legér­tékesebb, ma is érvényes elméleti írása, a szombathelyi összeállítás kiemel­kedő darabja. Nem tartozik szorosan témánkhoz, mégis úgy érzem, az írás szerzőjével kapcsolatban el kell mondanom a következőket: Fodor Henrik nevét Várkonyi Nándortól hallottam először még a hatvanas években. Várkonyi egy neki cím­zett borítékot adott ajándékba, a borítékon feladóként Fodor Henrik nevét ol­vastam. A boríték tartalma nyolc-tíz, levelezőlap nagyságú fotó volt. Várkonyi elmondta, hogy Fodor Henrik a második világháború éveiben, amikor a Mu­raköz Magyarországhoz tartozott, a Csáktornyái várban ásatásokat folytatott, és az ásatások során számos barokk kori, jórészt megcsonkított, magyar fő­urakat (a Zrínyi-család tagjait?) ábrázoló szobortöredék került napfényre. A fényképek ezekről a szobortöredékekről készültek. Ezt követően hosszabb ide­ig leveleztem az akkor is Szombathelyen élő Fodor Henrikkel, de újabb lé­nyeges információkat nem tudtam meg a háborús években végzett Csáktornyái ásatásokról. Fodor Henrikkel kapcsolatom később megszakadt, ami ismeret­hez jutottam, azt két cikkben megírtam (Magyar Képes Újság [Eszék], 1981. 6. szám; Új Tükör, 1981. 19. szám), majd az említett fotóanyagot a jeles Zrínyi­kutatónak, Kovács Sándor Ivánnak átadtam: hátha ő többre jut a képekkel. Emlékezetem szerint egyik írásában később foglalkozott is a témával. Mindezt Fodor Henrik neve hozta emlékezetembe. Talán ez az apró „adalék” is jelzi, hogy egy-egy régi folyóiratszámban, egy-egy elsüllyedt szerző neve mögött mi­lyen messzire vezető, sok szálú és színes történelem húzódhat meg... A szám immár irodalomtörténeti jelentőségű publikációja a két szerző, Pásztor Béla és Weöres Sándor nevével jelzett Holdaskönyv. A közléshez fű­zött jegyzetében Weöres elmondja, hogy a tragikus sorsú, a háborúban mun­kaszolgálatosként eltűnt szerzőtársával még 1940-ben, amikor Weöres Pesten élt, közösen írták a verseket. A szeszélyes képzelet kapcsolta össze őket. „Úgy hajszoltuk a motívumokat, mint a szél a vízfodort, a lehullt lombot, a port”. Ugyanakkor a játékos, rögtönzött - Weöres szavaival: a gyermekkor képze­339

Next

/
Oldalképek
Tartalom