Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 2. szám - Varga Virág: "Midőn ezt írtam" - Mit és mikor?
27 Az Örök zsidó datálásában a kritikai kiadás megfelelő kötetében található bizonyítást követem (Vörösmarty Mihály összes müvei 10., Drámák V, szerk. Horváth Károly, Tóth Dezső, Bp., Akadémiai Kiadó, 1971. 758-759.). 28 Ez az érvelés azonban önmagát vonja meg azáltal, hogy tematikai azonosságot mond, de nemcsak az Előszó és az Örök zsidó kapcsolatában, hanem azon kívül is: ,Akkor nem leszen többé mit ölni nem lesz mit rontani. Akkor magamra szalland haragom, Megsemmisítem akkor magamat ’S bezárom a’ teremtés ajtaját” (Az Örök zsidó első változatából - a Halál monológja) A Mind enyész, és végső romjain, A szép világ borongva hamvad el;” (Csongor és Tünde - Éj-monológ) 29 Fehér, i.m. 485. 30 Martinkó András: Vörösmarty és Az ember tragédiája Teremtő idők, Szépirodalmi Kiadó, Bp., 1977. 121-171. 31 Martinkó András: Madách világirodalmi státusa, Litheratura, 1975. 3-4. 11. 32 Schöpflin Aladár: A két Vörösmarty, Nyugat, 1908. jún. 1. 582. 33 Erdélyi, a Tragédia bírálója szerint éppen azért szenved organikus bajban a mű, mert már maga a cím is elhibázott: „e rémítő látomások az ördög műve” (Erdélyi János: Madách Imre: Az ember tragédiája. Bp., Franklin, 1886. 484.), ezért A2 ember tragédiája elhibázott czím e helyett Az Ördög Comédiája” lenne megfelelő. Arany értelmezésében nem a történelemről, hanem egy Lucifer-irányította álomtörténetről lenne szó (Egy üdvözlő szó, elhangzott a Kisfaludy Társaság 1862. márc. 27-i ülésén. Arany János összes művei XI., Prózai művek 2., Bp., Akadémiai Kiadó, 1968. 370.). Madách visszautasítja Erdélyi vádját, a „csekély tragikum” forrása, Ádám elbukásának oka a gyarló emberi természet (tehát nem Lucifer). (Madách Imre levele Erdélyi Jánoshoz, Alsósztregova, 1862. szeptember 13., Madách Imre válogatott művei, Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 393-394.) 34 Northrop Frye: Az Ige hatalma, Bp., Európa Kiadó, 1997. 119. 35 Szász Károly: Az ember tragédiájáról, Győr, 1889., Gross: „a tragédia vége van, hogy elkezdődjön” (26.) vö. Poszler György: Vég vagy Kezdet, Irodalmi Szemle, 1996. 5, 42-48. 36 Paul Hoffmann: Anmerkunden des Uebersetzers, Michael Vörösmarty: Ausgewählte Gedichte, Bp. 1886. 142. 37 Vörösmarty Ujfalvy Sándorhoz írott levele (Baracska, 1850. nov. 9) több szempontból is figyelemre méltó: „a legközelebbiról nem akarok, egyébről pedig nem vagyok képes írni”, ez a kijelentés egyaránt indokolná egy nemzeti eposz, ugyanakkor egy más témájú mű el nem készültét. (Vörösmarty Mihály összes művei 18., Levelezés II. szerk. Horváth Károly és Tóth Dezső, Bp., Akadémiai Kiadó, 1965. 232.) 38 Greguss Ágost, Pesti Napló, 1853. aug. 14. 39 Jókai Mór: Magyar költők sorsa, Vasárnapi Újság, 1854. márc. 26. 26. 40 Vörösmarty levele Tóth Lőrinchez (Nyék, aug. 4.), Vörösmarty Mihály összes művei 18., i.m. 250. 41 Szabó Dezső: Berzsenyi Dániel, Nyugat, 1912. jan. 16. 113. 42 Babits Mihály: Az ifjú Vörösmarty, Nyugat, 1911. nov. 1. 689-701. Az öreg Vörösmarty, Nyugat, 1911. dec. 16. 1040-1061. 43 Schöpflin, i.m. 583. 44 Vilém Flusser: Az írás, Balassi Kiadó - BAE Tartóshullám-Intermédia, 1997. 13. 45 Michel Foucoult: A kívülség gondolata Athenaeum, 1991. 1. füzet I. kötet. 82. 46 Ricoure, i.m. 476. 47 Kappanyos, i.m. 549. 48 Kappanyos, uo. 49 Szegedy-Maszák, i.m. 209-214. vö. Kappanyos, i.m. 550. 50 Eszterházy Péter: A próza iszkolása, Bevezetés a szépirodalomba, Bp., Magvető, 1986. 12. 51 Szegedy-Maszák, i.m. 214. 191
