Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 2. szám - Alekszandr Szolzsenyicin: Zseljabugai tanyák

kell egy függőleges, finom vesszővel bejelölni a rezgés kezdetét. (Előfordul, hogy téves a jelölés. Előfordul, de fél percnyi idő sincs a gondolkodásra, pedig ettől függ, hogy jól vagy rosszul sikerül a dolog.)

A mindig összeszedett, kissé hajlott hátú Usakov húzogatja a nézőkét Csudnov mérőlécén, leolvassa az adatokat ezredrész pontossággal.

Fenyuskin kiértékelő a táblázaton javításokat végez a szél, a hőmérséklet és a nedvesség figyelembevételével (ezeket mi magunk is mérjük a központ közelében), és a kijavított számokat átadja a terepfelvételisnek.

A terepfelvételis (Nakapkint az érzékeny Koncsic váltotta föl) szinte léleg- zet-visszafojtva beméri ezeket a számokat mérőeszközzel a szögmérő recés oldalán. Ráviszi a leolvasás szögét mindegyik figyelőállás bázisának merőlegesére. Majd ráhúzza az egyeneseket — meglátjuk, mi sül ki belőle.

Az ő munkájuk lelkiismeretes pontosságától függ a német ágyúk sorsa és a mieink élete a belövések alatt.

(Nakapkin, miután leváltották, nekikészülődik az írásnak. Műszertintával, önragasztó, zárt front-levezőlapot ír, amelyen szörnyű csatajelenet látható: a vöröskatonák csépelik az ellenséget. Talán haza írja a levelet, talán a kedvesének.)

Figyelőállásaink egyelőre mind épségben vannak. Volkov környékén volt bombázás, de átvészelték, addigra már beásták magukat. Két-három szakadás volt a vonalakon, mindent kijavítottak.

A száraz időnek megvan az előnye: szövet burkolású vezetékeink nem nedvesednek át. A gumianyagunk gyenge, nedves időben a vezeték hol lefóldel, hol zárlatos lesz. Kijavítani a vonalakat tűz alatt — ez rosszabb a sötétségnél. A németek ezt a problémát nem ismerik: náluk piros műanyag-huzat a szigetelés. Ha ilyen vezetéket zsákmányolunk, az nálunk arahyat ér.

Közben Koncsic hív: a 415-ös célpont már egész jó metszést ad, közelít a ponthoz. Döntök. Felhívom Tolocskovot:- Vaszja! Megadom neked a 415-öst. Ne csinálj belövést, jobban már úgysem tudjuk bemérni, egyből adj nekik egy tűzcsapást, ijessz rájuk.

Ez világos beszéd. Tolocskov elvégzi a tűzcsapást, húsz lövedék egyszerre, minden ágyúból öt.

No, most mi legyen? Figyeljük a dolgok alakulását.

Ekkor vadul felbolydult a domboldalunk. Látom ám: ahol az utca felső házai és a terebélyes fűzfák vannak, ahová Iszkityeja elszaladt - ott mellettük, a dombháton, egymás mellett sorban két tucatnyi robbanás fekete föld- szökőkútja csap föl. Csoportlövés. Nyilván százötösök. Valaki van ott a mieink közül? - bemérték őket, vagy felülről kikémlelték?

Ámbár az égbolton a mieink vannak többségben. Ennek tudatában kihúzza magát az ember.

Lemegyek a pincébe, ott mondják: a rengés egész kivételesen erős volt. Pedig az asszonyok között már ment a szöveg: mit ülünk itt hiába? gyerünk menteni a vagyont. Most meghúzzák magukat.

De most megint reng a föld - ez alighanem még közelebbi robbanás, mint az előbb, a dombháton.

Dugin idegesen, kétségbeesetten ordít a pincéből:- A másodikat szétlőtték!... A harmadikat is!! A negyediket is!!

131