Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 6. szám - Simonné Keszei Anita: "Le a kalapokkal...", avagy olvassuk újra az Abafit!
De ugyanígy kivonatos a regény befejezése is. Jósika mindenképpen a boldog házasélet képével akarta zárni munkáját, s mivel jelenetként csak a leánykérésig jutott, ezért a kivonatos elbeszélés lehetó'ségével élt az utolsó oldalon, így tekintve át további 4 évet. A következő regénytempó a szünet. Genette a szüneteket aszerint értékeli, mennyire szakítják meg az akciót. A narrátor az olvasóval együtt teszi-e meg a belépést, vagy a hős intenzív tevékenysége a kontempláció? Jósikánál mindkettőre van példa. Alvinc, Kolozsvár, a Csetátye Boli leírása esetenként 2-5 oldalas megszakítása a cselekménynek, de a város főterének bemutatása már nem passzív nézelődés: Abafíval járjuk végig, látjuk a korabeli épületeket. Ellipszis. Olyan időbeli homály a történetben, amely feloldhatatlan, nincs. Vannak kihagyások, de nem a Genette-i értelemben vett implicit ellipszisek. Az átvezető fejezetekben ugyanis az író gondosan minősíti az átugrott időszak eseményeit, így sehol nem szenved hiányt a történet kontinuitása. Az időszerkezet még egy aspektusát figyeljük meg Jósikánál: nézzük meg, hogy a cselekmények időtartamára mennyi leíró időt szán a szerző! I. szakasz ( 1- 4. fejezet): 1593 egy nyári napja Alvincen: 21 oldal II. szakasz ( 6-10. fejezet): 1594. október 30-a Kolozsvárott: 33 oldal III. szakasz (12-15. fejezet): 1594 novemberének egy napja Kolozsvárott: 28 oldal IV. szakasz (17-20. fejezet): 1594 novemberének egy napja Kolozsvárott és Csetátye Bobban: 32 oldal V. szakasz (22-27. fejezet): 1595 nyarának egy napja Kolozsvárott: 38 oldal VI. szakasz (29-34. fejezet): 1595 októberének egy napja a csatamezőn: 62 oldal Az 5., 11., 16., 21., 28., 35. fejezet pedig összesen 50 oldal. Ezekből a statisztikus kimutatásokból arra következtethetünk, hogy a közel arányos első 5 szakaszt (21-38 oldal teijedelmű) egy, a mű cselekményes részének harmadát kitevő VI. szakasz záija, amely ekkora terjedelemben éppúgy egy nap eseményeit mondja el, mint az előző részek bármelyike. Tehát az elbeszélés belső fejlődése lassuló, majd az utolsó oldalon felgyorsul, hiszen itt 4 évet kell áttekinteni. A regény ritmusának vizsgálata után téljünk át a narrációra! Ha ehhez a feladathoz a modern irodalomelmélet kategóriáit hívjuk segítségül13, akkor a narráció szintjén először az elbeszélés és hallgatóság viszonyát vizsgáljuk meg. Van író, odaértett szerző és narrátor is. Az író, báró Jósika Miklós, akinek életrajzát jól ismerjük. Az odaértett szerző, amilyennek írása alapján elképzeljük: jó hazafi, Erdély kiváló ismerője, olyan író, akinek legfontosabb az olvasó okulására szolgáló történet megírása. S a narrátor: néha nálunk okosabb, néha pedig az olvasóval együtt kíváncsiskodó.14 A narratív szituációkban életrajzi értelembe vett olvasók mi, XX. századi befogadók vagyunk, az odértett, Jósika által elképzelt közönség viszont 1836- ban élt. (Természetesen olvasó és odaértett olvasó távolsága jelentősen rontja a célként kitűzött hatás elérését.) Az intencionált, szövegszerűen jelzett olvasó gyakran feltűnik a regényben, a tanító szándék érdekében ugyanis Jósika folyton megszólítja közönségét: kedves olvasó; nyájas olvasó; te, figyelmes olvasó. Ezzel viszont a kel529
