Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 9. szám - Pomogáts Béla: Jókai Mór és a Millennium
megjelent A magyar nemzet története című tízkötetes összefoglalás. Mindkettő' igen reprezentatív módon örökítette meg a magyar Millennium korának szellemét: azt a jogos önbizalmat, amelyet az akkori magyar politikai és kulturális elit érzett az országvalóban nagyszabású teljesítményei következtében, és azt az önelégültséget, amely később igen veszedelmes és kárhozatos döntések forrása volt, és végül a történelmi Magyarország bukásához vezetett. A Monarchia természeti, társadalmi, történelmi és kulturális képét megrajzoló nagyszabású munka, amely ma is a nagy könyvtárak féltett kincsei közé tartozik, eredetileg Rudolf trónörökös eszméje volt, aki ezzel a reprezentatív könyvsorozattal is erősíteni szerette volna a Habsburg-birodalom nemzeteinek összetartozás-tudatát, azt a monarchikus patriotizmust, amely valójában sohasem fejlődött ki az egymással mindig is küzdő, egymást mindig bizalmatlanul figyelő népek között. A trónörökös különben is érdeklődött a tudományok, elsősorban a természetrajz és a földrajz iránt, így jutott 1884-ben arra a gondolatra, hogy egy hatalmas könyvsorozatban: „írásban és képben” összegzi mindazokat az ismereteket, amelyeket jövendő országairól, a reá váró birodalomról szélesebb körben tudni kell. Tizenkét kötet az osztrák örökös tartományokkal, Csehországgal, Galiciával és Bukovinával, hét Magyarországgal, egy Horvát-Szlavonországgal, egy pedig Bosznia-Hercegovinával foglalkozott. Rudolf főherceg a magyar kötetek összeállításában kérte fel tanácsadójának Jókait, aki aztán nemcsak a Magyarországgal foglalkozó terjedelmes anyag felépítésében és a megfelelő szakemberek kiválasztásában támogatta a trónörököst, hanem maga is kitűnő történelmi és művelődéstörténeti összefoglalásokat készített. így az ő tollából való a XIX. század történetével foglalkozó fejezet, Budapest kulturális és társadalmi életének leírása, a Debrecen városáról készített ismertetés, valamint a magyar népköltészet bemutatása. Mellette valóban kiváló tudósok vállaltak szerepet a magyar vonatkozású kötetek összeállításában, így Baksay Sándor, Berzeviczy Albert, Eötvös Károly, Keleti Gusztáv, Marczali Henrik, Paulay Ede, Pulszky Ferenc, Rákosi Jenő, Salamon Ferenc, Takáts Sándor, Thirring Gusztáv, Váczy János és a későbbi miniszterelnök: Wekerle Sándor. A nagyszabású könyvsorozat első darabja 1887-ben, az utolsó 1901-ben került a közönség elé. A Szilágyi Sándor szerkesztésében megjelent reprezentatív történelmi összefoglalás: A magyar nemzet története, amelyet „millenniumi történet” néven is számon tart a köztudat, 1895 és 1898 között jelent meg, és a szerkesztő felkérésére Jókai Mór írta a zárókötet (vagyis a teljes sorozat) Utószavát. Ebben Jókai mintegy a magyarság Kárpát-medencei ezer esztendejének mérlegét vonja meg, valójában a honfoglalás befejezésére, kiteljesítésére szólítván fel a nemzetet. ,A honfoglalás első ezredéve - jelenti ki - bevégződött. Jól végződött be. A magyar nemzet rátalált önmagára. Szíve egyetért a fejével. Harcias erényeit megtartva, kifejtve, mégis a békének őrét látja benne a világ. Mivelhogy hazáját, koronáját híven és önként szolgálja, nem fél a rabszolgaságtól többé. Nem harcol az idegen nemzetekkel, hanem versenyez velük: nem ellenségekkel, szövetségesekkel veszi magát körül. Ámde az új ezredév az új honfoglalás korszaka fog lenni. Amit diadalmas fegyver ezer év előtt meghódított, amit annyi vérhullatás visszahódított, az eggyé lett Magyarország új meghódításra vár, a szellem, az ész, a munka teremtő eszközeivel. Ter746
