Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 7-8. szám - Pék Pál: Nagyszombati varázs (vers)
PEK PAL Nagyszombati varázs mindent ismerve már” Joszif Brodszkij Szorítanám, eszelős, a testedet, s a csönd falát sortűz veri, mint a zápor azt a falat, odaát. S ahogy nő a félelem bent, s hajnal hebeg, ámulok: szikrázik még csóvaként a szemem tükrén csillagod. Egyláng lesz a rét, a liget — S darvakkal leng fönn az ég? Nincs a kert, a ház, a tűnő árnyak közt, ki bennem élt? Nincs, ki veled kezdi ezt is? S örök bárkánk már az ágy? Menekít, ha éj-zuhatag örvényéből más világ partjaira tévedünk, bár sehol a part, s hit sehol...? Szél ménese zúdul át csak arcodon, s az arcomon — Párnáinkon szökött lovak dobrokolnak, csupa vér tőled, aki elűzetett éretted most visszatér.
/
