Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 5. szám - Vathy Zsuzsa: Kalandregény
VATHY ZSUZSA Kalandregény RÉSZLET Flusztrált nap Mintha nem is ugyanaz a nap volna, amikor délben Akáciusz fölébred. Kinn sűrű köd van, városi köd, testes, ronda. Erőlteti az emlékezetét, reggel, amikor lesétált a hegyről, volt-e már köd, vagy legalább is a jele, de nem emlékszik rá. Valószínűleg nem volt. A szemközi házakból csak a háztetők, a galambok, a legfelső' emelet ablakai, az ablakok fölött a kó'-angyalok kó'fejei látszanak. Akáciusz, ha lenéz az utcára, hallja az autók hangját, látni nem látja őket, ez persze egyáltalán nem zavarja. Akáciusz elképzel egy szép ködöt, ezüstfenyő', négy emelet magas, mint itt a házak, a tűlevelek deresek, és aki lenn áll, látja a fenyő törzsét, fölfele halványodni kezd, egyre halványabb lesz, a csúcsából már semmit sem lát. És mögötte ott van az átlátszatlan, puha semmi, jön-megy és úgy változtatja az alakját, sűrűségét, ahogy kedve tartja. És elképzeli saját magát, amint két méterrel odébb eltűnik saját szeme elől a fehérségben. Csöngetnek, Akáciusz az órára néz, tizenkét óra, a postás volna? Ismeretlen férfi, harminc év körüli, azt mondja, Horkai urat keresi. Akáciusz megmondja, mi az ő neve, címe, a férfi bólint, igen, ezt a címet kapta, és hogy negyedik emelet egy. Már mondaná Akáciusz, hogy elnézett valamit, amikor meglátja a fiatalember kezében a fehér botot, és a szemében a vakságot. Talp- masszőr vagyok, mondja, délre volt az úrral megbeszélve a kezelés. Nagy ház ez, mondja Akáciusz, alig ismerjük egymást. Van egy ugyanilyen másik szárnya is, ott szinte senkit. A vak férfi finoman kitapogatja a botjával, hol áll. Az ajtóhoz is, Akáci- uszhoz is közelebb áll, mint az olyan ember, aki a szemével is be tudja mérni a távolságot. Akáciusz azon gondolkodik, mi rossz van egy talpmasszázsban? Mennyibe kerülhet? Ezer forintba, kétezerbe? Mennyibe kerül? Fölajánlja, ha már itt van, masszírozza meg az úr az ő talpát. Megkönnyebbülés a férfi arcán, - nem jött hiába, megbíznak benne és a pénz is meglesz. Kitapogatja a küszöböt, belép. Volt már talpmasszőrnél az úr? Nem voltam, mondja Akáciusz. Szóljon, ha valamire szüksége van. A masszőrt Ottónak hívják, Ottó olyan, mint egy fiatal bika. A válla széles, a karja izmos, az ujjai, mint a vésők. Valósággal belefúródnak Akáciusz bokájába és a talpa lágyabb részeibe. Fölkiált, elég, mondja is, hogy fáj. Ottó fölnéz, inkább csak a szemefehérjét látni, gyerekes öröm van az arcán és eszébe sincs a mélyfúrást abbahagyni. Tudom, hogy fáj, mondja. Honnét tudja, liheg és sziszeg Akáciusz. A betegeimtől. Kedvesen, kárörömmel nevet, és tovább fúrja a két-három fájó pontot. Nem fogok tudni lábra állni, nyögi Akáciusz. A fúró445
