Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 2. szám - Fancsalszky Gábor: Avar öv - avar griff - avar társadalom
olyan eset van, melyeknél egyszerre szerepel veretes öv, fegyvermelléklet és lótemetkezés (2. táblázat, 3. térkép). Ebből az következik, hogy a veretes övék viselői nem szabad, fegyveres, felnőtt férfiak voltak, hanem inkább polgári méltóságok, közösségi és családi vezetők lehettek. A katonai réteg ettől elkülönülve koncentrálódott, és az eddigi adatok alapján a kétféle rang csak az ENy-i határon fonódott össze (3. térkép). Az avar övveretek mintakincsének összetevői Ma már világosan látjuk, hogy a közép-avar kor (670-700) préselt és igen sérülékeny öwereteinek motívumait (is) tették át tartósabb anyagba az avar mesterek (Madaras 1993 203-204.). Az ábrázolásokkal kapcsolatban számos hatást és eredetet sikerült kimutatni, de az igazság az, hogy ez a mintakincs ebben a formában a Kárpát-medencében született meg, és csak az avarságra jellemző'. A rangjelző' öv veretei részben funkcionális, részben díszítő' szerepet töltöttek be. Egy teljes övön a következő' veretfajtákat találjuk: csat, bújtató, veretek, mellékszíjtartó veretek, a mellékszíjak veretei és az ezekhez tartozó kisszíjvégek, az ún. propeller alakú veret, lyukvédők és a nagyszíjvég. Ezek mindegyike lehet díszített, de a stílus legváltozatosabb hordozói - már csak a méretük miatt is - a nagyszíjvégek. Az ábrázolások tematikája alapján három csoportot különíthetünk el, de ez nem jelenti a tárgyak szétválaszthatóságát, mivel a nagyszíjvégek két oldalán gyakran két különböző' (általában alakos és növényi) ábrát láthatunk. A csoportok a következők: geometrikus, indás és alakos (ezen belül állat- és emberábrázolás kb. 90:15%-os arányban) motívumok, melyeknek megoszlása nagyjából 25-40-35%. A technika alapján mindegyik tovább bontható tömör, áttört, két részből álló, illetve ónozott és aranyozott darabokra. A geometrikus anyag jórészt rácsmintából ill. szimmetrikus jellegű vonaldíszekből (pl. szalagfonat, .halszálka”) áll. Ez a stílus némileg a korábbi népvándorlás kori művészet ékvéséses darabjainak összhatását ismétli. Ide sorolhatjuk a díszítetlen és kőberakásos tárgyakat is, bár ezek a 7. sz. végéről származnak. Az indás anyag bonyolultabb képet mutat. A hellenisztikus - későantik eredetű hullámzó indák dekoratív (különösebb szimbolikus értelem nélküli) ábrája egész Ázsiában népszerű lett, sőt az avar darabokhoz meglepően hasonló formában az iszlám művészetbe is átkerült. Ez a motívum a mesterek számára főleg technikai ügyességük bizonyítására szolgált, hiszen a kacska- ringós vonalak mögött nehéz lenne konkrét jelentést feltételezni. Az indák típusai meglehetősen sokfélék, de lényegében két alapváltozatra mennek vissza. Az első esetben egy S, vagy többszörös S alakú vonalra fűződnek fel a levelek különböző fajtái, míg a második esetben egy középső tengelyre szimmetrikus ábra látható. Az első típus leggyakoribb példája (ilyen általában az állatküzdelmi jelenetek túloldala) a laposindás megoldás. Ennek valamivel ritkább változatán kisebb és nem annyira „húsos” levelek vannak. Ritka, de jellegzetes variáció a bőségszarus és a szőlőfürtös ábra. A második típus kisebb számú, ide tartoznak az egymás feletti U alakú 198
