Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / Különszám - Rosonczy Ildikó: "Egy maroknyi elkeseredett ember" - A Tömösi-szoros és Brassó fellegvárának bevételéről
nap megelevenedik a kép; az utcanépek gúnykacaja és szidalmai közepette hajtják a szabadság - kordákhoz és talyigákhoz láncolt - bajnokait, körbevéve a féktelenkedő zsoldosok hadától, akik azt hiszik, hogy a vasra vertekkel szemben vitézkedhetnek... Fekete-sárga zsoldosainknak akadt néhány szerfelett vidor napjuk. Néhány hétig a fogságba esett magyar Kiss alezredes elkeseredettségén kéjelegtek, ki inkább az önkéntes halált választotta, nem bírván elviselni a magukból kivetkezett emberek látványát”5. Visszatérve Tömöshöz: a parancsnoka nélkül maradt brassói hadosztály Szabó Nándor irányításával Háromszék felé vonult el és maradékai Gál Sándor székely hadosztályába olvadtak bele. Szabó Nándor szerint a Tömösi- szorosban a veszteség elesettekben és sebesültekben kb. 300 fő volt. Az elesettek között volt az uzoni lelkész, Sükösd Sámuel is, aki elsőként akarta megírni Háromszék téli önvédelmi harcának történetét. Az oroszok vesztesége bevallásuk szerint 12 halott és 155 sebesült. A Tömösi-szorosban folytatott küzdelem végjátéka a brassói fellegvár bevétele volt. A kis eró'dítménynek nem volt hadászati jelentősége, az oroszokat az is meglepte, hogy a várparancsnok azonnal nem nyitotta meg a kaput. A várbeliek nem tudták, mi történt a szorosban, Kiss Sándor utasításának megfelelően döntöttek az ellenállás mellett. A hadosztályparancsnoknak ugyanis az volt a terve, hogy ha a szorost elhagyni kényszerül, Brassóba s a fellegvárba húzódik vissza. Miután Kiss Sándor elindult a városból, Tóth Sámuel százados, aki a beteg lengyel származású Stanislaw Jan Szydlowski századost helyettesítette, a Brassóban maradt két századot felrendelte a várba, s az ellenállás mellett döntött, gondolva arra, hogy támogatni tudja a Tömösi-szorosból visszavonuló magyar erőket. A város felé vezető úton azonban Lüders hadoszlopa jelent meg, amelyet a brassói fellegvárból ágyúlövés fogadott. A reménytelen helyzetbe került helyőrség csak azután kapitulált, hogy az orosz tüzérség július 21-én reggeltől estig lőtte a várat és súlyos károkat okozott a várfalban, amely leomlással fenyegetett. A magát július 22-én megadó helyőrség 141 főből állt.® A kapitulációval öt várágyú, 174 puska, kevés lőszer és nagymennyiségű élelem került az oroszok birtokába. Az orosz hadsereg Erdély földjén megvetette a lábát, de a magyarok részéről eddig kifejtett szívós ellenállás Lüdersnek és környezetének jelezte, hogy Erdély bevétele nem lesz olyan könnyű, mint azt az előzetes haditervekben elképzelték. Az alábbiakban közöljük Daragannak a már idézett „Feljegyzések az 1849-es erdélyi háborúról” című, 1859-ben megjelent munkájából a brassói fellegvár lövetéséről és átadásáról szóló részt.6 7 6 Szydlowski századost (1796-1863) Nagyszebenben a hadbíróság hat évi várfogságra ítélte, melyet végül két évre mérsékeltek. Tóth Sámulre (1810-1889) Nagyszebenben besorozás várt volna, de alkalmatlannak nyilvánították. 7 Daragan: i.m. 59-60., 61-65. 577
