Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 10. szám - Eörsi László: Felkelő csoportok harcai Budapesten 1956-ban

rancsnokának is. A környéken lévő fegyveres csoportok szintén Oltványiékhoz csatlakoztak. így Pesterzsébeten szervezték meg legkorábban (még a tűz­szünet kihirdetése előtt) a fegyveres forradalmárok központi irányítását. A fegyverszüneti időszakban nemzetőr-egységek szerveződtek a Tanács épületében (Kálmán Béla hadnagy vezetésével), az Attila utcai iskolában (Tóth Ferenc irányításával), a Török Flóris utcában, a Szitás utcában, a Gubacsi hídnál, a Jutadombnál. Oltványi a körzeti rendőrőrsre is küldött civil erőket (Gyergyói Ferenc parancsnoksága alatt), akik az ottani rendőrökkel közösen teljesítettek szolgálatot. Ebben az időben különböző fegyveres for­radalmi szervek alakultak Pesterzsébeten a nemzetőrség keretén belül. Pl.: a Forradalmi Ifjúsági Szövetség Oláh Ödön vezetése alatt, a Nemzeti Bizottság, amelyet Fux nevű személy irányított. November 1-2-án a pesterzsébeti nemzetőrök hathatós támogatást kap­tak: az esztergomi légvédelmi tüzérosztály a Jutadombon és a Soroksári úton tüzelőállást foglalt el, hogy lövegeivel akadályozza a szovjet csapatok vissza­térését Budapestre. 4-én, miután Oltványi kijelölte a nemzetőrök harci álláspontjait, a civil és a katonai erők a kerület több pontján együttes erővel csaptak össze a szovjet csapatokkal. Főleg a Jutadombnál, a Hangyadombnál, a Török Flóris utcában és a Határ úton folytattak eredményes harcot. A civilek kézifegyvereken kívül két légvédelmi ágyúval és egy sorozatvetővel is ren­delkeztek. Az utóbbival a Népligetben és a Mester utcában elhelyezett szovjet páncélosokat vették célba. A szovjet behatolást azzal is nehezítették, hogy fel­robbantották a Nagykőrösi út burkolatát. A fővárosban itt tartott legtovább a fegyveres ellenállás. November 10-11- én a nemzetőrség feloszlott, és befejeződtek a harcok. A XXI. kerületi felkelők Csepelen a forradalom első szakaszában a civil felkelők nem a szovjetek, hanem a magyar fegyveres szervek ellen harcoltak. Először október 24-én reg­gel a kiegészítő parancsnokságot támadták meg, de a rendőrkapitányságról érkező belügyiek kimenekítették a katonákat. Másnap a pártbizottság épületébe hatoltak be, az iratokat átkutatták, kidobálták, elégették. Ezután a fegyverhez jutott felkelők egy része a Boráros tér környékén felvette a har­cot a szovjetek ellen. Mire 26-án visszaértek, társaik már elfoglalták a rendőrkapitányságot, a rendőröket lefegyverezték és távozásra kényszerítették. Ebben az épületben Buri István és Szente Károly parancsnokságával létrejött egy felkelő-csoport. 27-én este azonban magyar katonai és gyári karhatalmi alakulatok ideiglene­sen visszafoglalták a rendőrkapitánysági és a pártbizottsági épületet, és 70 foglyot ejtettek. A többiek visszavonultak a Királyerdőbe, ahol Sorn Károly vezetésével 25-26-ától a Szent István úti iskolában, később a közeli kultúr- házban is megszerveződött egy fegyveres csoport. Segítségével a következő éjjel meghátrálásra kényszerítették a katonai-gyári alakulatokat. A fegyverszünet idején Csepelre került egy légvédelmi tüzérezred, amely­nek néhány tisztje felvette a kapcsolatot a civil fegyveresekkel. Október 29-én a csepeli Nemzeti Bizottmány gyűlésén Major Ernő őr­nagyot választották meg a helyi nemzetőrség parancsnokának, helyettese 1060

Next

/
Oldalképek
Tartalom