Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10. szám - Eörsi László: Felkelő csoportok harcai Budapesten 1956-ban
ben lévő ÁVH-s garázst is, a Berzenczey utcaiak áttelepültek a Ferenc téri női rendőrszállásra, a Tompa utcaiak pedig kettéoszlottak. Egyik részük áthelyezte bázisát a Ráday utcai diákszállásra, miután Bárány János felvette a kapcsolatot Petrák Lajossal, az MDP titkos megbízásából működő Forradalmi Ifjúsági Szövetség vezetőjével. A továbbiakban a politikailag járatos Petrákék befolyást gyakoroltak Bárányra. A Tompa utcában maradt részleg vezetője Mezei Lajos műszerész lett. AIX. kerületi nemzetőrségi egységek közül ekkor csak a Ferenc téri szerveződött katonai alakulatok mintájára. A november 4-ei támadás álmukban érte a IX. kerületi nemzetőr-csoportokat, jóllehet tudtak arról, hogy a szovjet csapatok folyamatosan szivárognak be Magyarországra. A Tűzoltó utcaiak főleg a Nagyvárad téren, az Üllői úton, a Mester és a Viola utcában csaptak össze az intervenciós csapatokkal. Kötelékeikben harcolt 22-24 besorozott ÁVH-s is, akiket a fegyverszünet idején az utcán vettek őrizetbe. A harcok idején a csoport parancsnokai mindun- talanul kapcsolatot kerestek a szovjet katonai és a magyar politikai vezetőkkel a tűzszünet elérése érdekében. Egyízben sikerült a szovjetekkel tárgyaló- asztalhoz ülniük, de nem fogadták el az egyedüli lehetőségként felkínált feltétel nélküli fegyverletételt. „Göndörék” a Ferenc téren, a Mester-, a Thaly Kálmán- és végül (a Tűzoltó utcaiakkal közösen) a Viola utcában szálltak szembe a szovjet katonákkal. A Tompa-Ráday utcaiak leginkább a Ferenc körút két oldalán bo-csátkoztak tűzharcba a bevonuló páncélosokkal. A IX. kerületi forradalmárok 4 napig védekeztek az óriási túlerővel szemben. November 8-án a Ferencvárosban gyakorlatilag megszűnt a fegyveres ellenállás. A VIII.-IX. kerületi felkelők kis része röpcédula-gyártással, sztrájkkal, szervezkedéssel folytatta a harcot. A XX. kerületi felkelők A Gubacsi híd két oldalán, Pesterzsébet észak-nyugati és Csepel északi részén lévő összefüggő területen (a két kerület központjában), szintén jelentős civil fegyveres csoportok alakultak ki, mindkét oldalon egy-egy tekintélyes parancsnok irányításával. A fegyverszünet idején a két nemzetőrségi csoport egységesebb, centralizáltabb lett, mint a központi kerületek hasonló alakulatai. Pesterzsébeten és Csepelen is lényegesen nagyobb volt a katonaság szerepe, mint másutt, mivel egy létszámban önálló alakulatként vettek részt a fegyveres eseményekben. Más régiókban a tisztek tanácsadóként, vagy a civil csoportokba olvadva tevékenykedtek. A két kerület nemzetőrségi egységei tartották egymással a kapcsolatot, de egyelőre még nem tudjuk, hogy mennyire hangolták össze akcióikat. Pesterzsébeten, Pestlőrincen és Soroksáron a spontán módon összeverődött felkelők már a forradalom első napjaiban szembekerültek a szovjetekkel, mivel igyekeztek megakadályozni, hogy behatoljanak a város központjába. Később a Jutadombnál és környékén a kiskunhalasi gépkocsizó lövészezreddel is felvették a harcot. Október 25-26-án Pesterzsébeten a civil fegyveresek elfoglalták a XX. kerületi pártházat, a tanácsházat, majd a rendőrkapitányságot. Oltványi László vegyészt választották vezetőjüknek, később a kerület nemzetőrpa1059
