Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 2. szám - Kiss Anna: A gólyák az angyalokkal repülnek (játék)
rajban jártok föl, légiókban!, s mégsem boldogultok, él az Úr és az ő angyalai köztünk! FEKETEINGES Vidd félre! Őket is! (a tanítót, T. öccsét, T. várandós sógornőjét) (már mindenki a sorfalak közt tipródik, bőgés és jajgatás tetőző hullámai) A jószág. Szétrugják az ólat. (megveretése után a tömeg is a lécdíszletnek szorul, a gyerekek némák, már csak a félrevitteket verik) I. VERŐEMBER (miközben az öregasszonyt vetkőzteti alsóruháig, fekete harisnyáig a Kabátokkal) Nyugton maradj! Még egy molyos rékli, és angyal lesz belőled. Ne vadulj! Mondd szépen, hogy: Éljen bölcs vezérünk (innen érthetetlen hangszóróhang jön ki belőle) ÖREGASSZONY Éljen Krisztus Király! (verik, elájul, fellocsolják a lakodalmi alatti vizeskannából) VERŐEMBER Mondd! (innen hangszóróhangon) ÖREGASSZONY Éljen Krisztus Király! (elájul, fellocsolják) Éljen Krisztus... Király... (elájul) (az I. verőember eldobja a vizeskannát, hagyja, hogy az öregasszonyt elvigyék az emberek, iszik a lakodalmas asztalról) VERONIKA Nagymama. (a másik csoport látható) II. VERŐEMBER (T. becsének) Meddig üssük még?! FEKETEINGES (némi kerülgetés után) Hé. Ha ránk kerül a sor, velünk nem pepecselnek ennyit. Megmondták. De ne szarj be, érte (hajánál fogva meg T. sógornőjét) elvállalja azt is, hogy a pólyában már gazságokat terveit! (T. öccse meglódul) 182
