Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10. szám - Millecentenáriumi mellékletünk - Vékony Gábor: A Kárpád-medence népi-politikai viszonyai a IX. században
VÉKONY GÁBOR A Kárpát-medence népi-politikai viszonyai a IX. században A IX. század a Kárpát-medence történetének az a korszaka, amikor ez a terület a korábbi időkkel ellentétben, híján van az egységnek, ami mindenekelőtt azt jelenti, hogy politikailag széttagolt. Mindez korábban nem így volt, hiszen az avar kaganátus a VI. század utolsó harmada és a VIII-IX. század fordulója között, tehát majd harmadfélszáz évig az egész Kárpátmedencét birtokolta, esetleg a peremterületeken csak névleges fennhatósággal, de ugyanakkor Kárpát-medencén kívüli területek birtokában is. A IX. század végétől, illetőleg a birtokbavétel zavaros időszakát is tekintve, legalább a X. század első harmada után ugyancsak hosszú időre egy hatalom kezében van ez a terület, az Árpád-háziak és utódjaik uralma alatt. A Kárpát-medence egészére kiterjedő politikai egység általában nem jellemző e terület régibb történetére, amennyire ez az írott források, s azok előtt a régészeti anyag alapján megítélhető, az avar-kori vagy az Árpád-kori egység az V. századi hun-kor rövid időszakától eltekintve, sohasem volt jellemző (tulajdonképpen a hunok voltak azok, akik a Kárpát-medence egészét is magába- foglaló politikai szervezetet elsőként hoztak létre). A hun uralom, az avar-kor, az Árpád-kori magyar királyság szervezeti különbségeiket tekintve is biztosított valamit e területen, ami néptörténetileg nem elhanyagolható: e terület lakosainak szervezett keretek között történő kapcsolattartását, a pax hunnica, avarica, hungarica lehetővé tette az integrációt, amely integráció természetesen nemzetteremtő volt. A három korszak hatásaiban persze különböző mértékben. Attila idejében ugyan ,hunná” lettek az itteni lakosok, arra azonban, hogy hun identitásukat meg is tartsák, kevés volt a harmadszázadnyi idő. Más a helyzet az avar-kort tekintve, két és fél évszázad integrációs folyamata ugyanis elég lehetett népi egységesüléshez, azt is mondhatnánk, egy etnosz kialakulásához. „Az avar megszállás készíti elő hazánk állami egységét... Pannóniának hun és germánkori bevándorlói idejében nem történt az, hogy Magyarország mai területe egy államszervezetben egyesítve államot alkotott volna. Különösen a Duna még mindig éles határvonal volt a különböző népek közt, s a jobb partnak, a Dunán túli résznek meg volt még a többitől elütő római jelleme ... Az avar-szláv megszállás nem volt oly ephemer, mint a hun, góth, vagy osztrogóth, vagy longobárd-gepida 1145
