Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 10. szám - Szepesi Attila: Látogató; Nagy István; Szemközt a Badacsonnyal (versek)

SZEPESI ATTILA

Látogató

Valaki folyton visszatér, nem tudva, honnan hova téved. Arcát, szavát tán megleli, holott személytelen személy.

All az út szélén, hadonászik, valójában árnyéka sincsen, mely kormosán futna tovább hű ebek közt a tűzfalon.

Nem tudható, hová igyekszik, tudós műszer ki nem mutatja. Sejtés, a jelenléte mégis a perceimre súlyosul.

Nagy István

Fekete dombok, fekete völgyek. Fekete hegyélen fekete fenyó'k.

Itt még a hó is fekete, a réten átgomolygó birkanyáj, a templomtornyok meg a háztetők. Feketén nehezül odafönn a szárny.

A hó is, szó is elfeketedik és úgy feketül arc az archoz, ahogy fekete kézhez fekete kenyér. Rezzenetlen állnak a bércfalak. Mindegy, az ember elmegy, ittmarad, száján feketén kibuggyan a vér.