Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 5-6. szám - Ágoston Magdolna: A bécsi emigráció a változások tükrében
szerint Nyugaton minden jobb, szebb, kényelmesebb, fejlettebb és előnyösebb, mint a világ bármely más pontján. A legkevésbé pedig az használna a magyar átalakulásnak, ha a külföldi magyarok azzal a szent meggyőződéssel kelnének versenyre a hazai ellenzékkel politikai radikalizmusban, hogy ez felel meg leginkább az emigráns szerepnek. Borbándi Gyula kétségbe vonja, hogy kívánatos lenne az emigránsok bekapcsolódása a magyar politikai küzdelmekbe a következmények vállalása nélkül. Szerinte nemcsak hogy nincs mandátumuk a magyar nemzet bármely rétegének vagy politikai irányzatának képviseletére, de a kialakuló új magyar közéletben sincs olyan feladat, amelynek ellátása csak őket illetné meg.21 De az emigráció feladata a tárgyi emlékek gyűjtése és megőrzése, a kolóniák történetének megírása, magyarság-tudományi ismeretekbe való beépítése. Nagyon fontos az emigráció kronologikus feltérképezése, statisztikai felmérése, vállalkozásainak felsorolása, ezzel sok mindent átmenthet az utókor számára. Ha az ember nem gondoskodik saját emléke fennmaradásáról, amint meghúzzák felette a lélekharangot, már el is felejtik — írta Hanák Tibor. Egy színfolttal szegényebb lesz a XX. század történelme, ha az érintettek nem gondoskodnak idejében a magyar emigráció emlékeinek összegyűjtéséről - hangoztatta Borbándi Gyula. Mindez föleg a középkorú és fiatal magyarok feladata, akik ezzel válhatnának olyan szüleik méltó utódaivá, akik vállalták az idegen társadalmakba való beilleszkedés nehézségeit, az élet új feltételeinek megteremtését, és becsületet szereztek a magyar hírnévnek. A nyugati magyarság emlékeit nem bántja az állam, pusztulnak azok maguktól is. A kommunizmus elől elmenekültek ugyanis jogi értelemben sehol sem számítottak népcsoportnak, tehát nem vonatkoztak rájuk a kisebbségi törvények. Egyesületeik saját szükségletükből jöttek létre, vagy a már meglévő hagyományokat folytatták. A folytonosság fennmaradása érdekében a legfőbb teendő továbbra is a meglévő keretek fenntartása, a kölcsönös tájékoztatást segítő újságok folyamatos megjelentetése.22 Azonban nem szabad az elvárásoknál figyelmen kívül hagyni, hogy a különböző államokban született második, harmadik nemzedék tagjai már nem tekintik magukat emigránsnak. Az emigráns sors egyébként sem örökíthető utódokra, kivéve, ha a befogadó állam nem honosítja őket. Éppen ezért hiba lenne úgy nevelni a gyerekeket, hogy az illető államban idegenek, sőt, érezzék is magukat annak, mert nekik a hazájuk egyedül csak Magyarországon lehet - fogalmazta meg Deák Ernő az aggódó szülők gondolatát. Az új generáció osztrákként is lehet jó magyar, de ennek a magyarságnak már helyi gyökerekből kell táplálkoznia. Ezért kell a helyi, ausztriai, burgenlandi hagyományokat felkarolni, ápolni. Deák Ernő a magyar államtól független, önálló bázissal rendelkező népcsoport szükségessége mellett foglalt állást, melynek intézményei bázisként szolgálhatnának az osztrák-magyar kapcsolatok építésében, a bécsi Collegium Hungaricum tevékenységéhez.23 Ismert tény, hogy a nyugati szórványban élő magyarság a határokon kívül élő kisebbségi magyarsághoz hasonló problémákkal küszködik. Sorskérdés, hogyan lehet megtartani az új nemzedéket magyarnak. Kufstein várában, 1990. szeptember 22-23- án az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége szorgalmazására „Útkeresés a Jövőbe” címmel európai nemzetiségi kisebbségi találkozót tartottak azzal a céllal, hogy megismerjék az egyes kisebbségek gondjait, lehetőségeit, feladatait és esetleges előnyeit. P. Dr. Radnai Tibor a Központi Szövetség elnöke beköszöntőjében közös gondként az elszigeteltséget jelölte meg, amely Európa közepén sújtja a magyarságot. Deák Ernő az elszigeteltség megtörését, a jövőbe vezető utat az egykori, 1956-ban emigránssá vált egyetemi ifjúság alig beindult és tragikusan megszakadt szellemi áramlásának folytatásában látja. Kiesett nemzedéknyi időt, az átfogó szervezeti élet híján elsikkadt második honfoglalást az unokák vihetik tovább, mert a gyerekként nyugatra kerültek, vagy az itt születettek nem váltak a generációs folytonosság megőrzőivé. A folytonosságot a nyugati szórványokban nem a kivándorolt és letelepült magyar 545
