Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 1-2. szám - László Gyula: "egy XX. századot végigélt magyar ember emlékezései"
FURULYÁZÁS Legénykoromban szenvedélyesen és tehetségesen furulyáztam, főként népdalokat. A furulyát, hajói emlékszem a kőhalmi, vagy baróti hetivásárban vettem román pakulároktól. Később vettem a blockflőtét, de nem tudtam rászokni, ez már „hangszer” volt, a furulya csak lélegzetem muzsikája. Később — Fettich Nándor hatására - vettem egy kiváló hegedűt, de nem volt kitartásom arra, hogy megtanuljak rajta játszani. Fiam használta es nagyon dicsérte. Mai nap is megvan neki. Egy jó vonót is vettem hozzá - vagy ő vette, nem tudom már. ÍRÁSOMRÓL Régebben főiskolás, egyetemista koromban parányi betűkkel írtam, de - ez nagyon érdekes — írás közben nagynak láttam. Maricának, menyasszonyomnak is ilyen kisbetűs többoldalas leveleket írtam, ezt csak ő tudta olvasni. Újabban megint visszatérek a kisbetűs írásra, de már néha reszketeg a betűvetésem. Nagybetűkkel egyszerűen nem tudok írni, még a gépelésben is csak szűk sorközökben megy az írás, a nagy sorköz idegen számomra! ZSIDÓKÉRDÉS Az Izabella u. 68/a lakói 90%-ban zsidó családok voltak, sohasem merült fel emiatt semmi ellentét. Észre sem vettük. A gimnáziumban legalább 60-70%- ban zsidó osztálytársaim voltak, soha egyetlen szó sem esett emiatt köztünk. Az Ébredő magyarok, a Nép című hetilap izgatásai kívülről jöttek/voltak, a Vilmihez járó fiatal egyetemisták zsidógyűlölete sem érintett különösebben. Mai napig is csak egyet nem szeretek bennük: jólértesültségüket úgy tüntetik fel mintha az lenne az „európai kultúra”. Ezt a nyafka magatartásukat utálom. Egyébként például a kiváló Bartók-növendék Deutsch Jenő (Jankó) olyan jó barátom volt, hogy egyszer meghívott magukhoz a Jom Kippur vagy más nagy egyházi ünnepükre s ott végigültem a vacsorával egybekötött házi szertartást. Nővérei halálukig nagyon szerettek engemet (Jankó szegény, mint munkaszolgálatos, az orosz aknamezőkön vesztette életét). Kodály is hiába írt a miniszternek érdekében, hogy menték fel a munkaszolgálat alól. Ezt a levelet nővérei mint kincset őrizték. Kiváló magyar íróink, mint Szép Ernő, Heltai Jenő, Füst Milán, Vas István igazán gazdagították a magyar irodalmat. Muzsikusaink is kiváló nemzedékeket neveltek: Kadosa Pál, Kosa György, Ránki György és társaik, nem is beszélve atomfizikusainkról, akiket ugyan nem ismertem. De el kell mondanom, hogy Domány Ernő gyermekkoromban fűszerkereskedő volt, igen sokat segített szüléimén, később mint főrabbi halt meg. Gyermekkori tifuszom szolnoki és későbbi orvosa Hirschler doktor, nagy tudású, jószívű ember volt. 93
