Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 1-2. szám - Határ Győző: Életút 2.
lomra jusson. Ha ez jutott eszébe a demokrácia játékszabályai szerint versengő közélők láttán, ugyan mit gondolt volna a Rákosi-maffiáról? Mert hogy nem olyanféle volt, hanem a szó szigorú értelmében az, piramidális maffia, az ma már ország-világ előtt nyilvánvaló; de akkor, amikor Debrecenből felkövetkezett a fővárosba a kormány, és feltöltötték a Rákosi/Gerő/Révai-féle moszkovitákkal - akkor még tudatlankodtunk és reménykedtünk: megilleti őket az „egyenlő esély”, kitört a demokáré, az utcán osztogatják a rózsaszín szemüveget. Ha a nyilas korszak plakátjait nem mosta le az eső, átragasztották a kompárt propagandaplakátjaival. A kisember olyan szirénhangú plakátok mellett mehetett el, mint az az Izmos Munkáskéz, amely védőleg terjeszti ki Jóságos Tenyerét a mögé bújó Kisemberre, és a felírás: EL A KEZEKKEL A KISEMBER VAGYONÁRÓL! A KOMMUNISTA PÁRT VÉDI A KISEMBER VAGYONÁT! A parasztság ide-oda tekintgetett az érte versengők között, bár a földosztás ígérgetésében törleszkedve élenjárt a Párt (nagy Pövel) - a FÖLD AZÉ, AKI MEGMŰVELI! Ehhez képest a parasztpárt lihegő második volt s kivált akkortól, amikor az Arkangyalok Szégyene, Veres Péter bemenekült a kompárt védőszárnyai alá, jelentéktelenségbe szürkült. Nagy árat fizettünk érte, és az átszenvedett esztendők „tanulóévei” kellettek hozzá, amíg ráébredtünk, miféle „párt” a Párt, hogyan magasodik fölé a senkiemberek síkságának, akropoliszán, a Marxi-arkheion; hogyan kell átforgatni az annak oszlopcsarnokából kiszűrődő szirénhangokat a valóság nyelvére - milyen a politika „szakaszos lepárlása”, amikor a Párt (és vele a nép) soha másként, mindig csak „szakaszokban” gondolkozik s ami az egyik szakaszban még a Törvény és a Próféták, meglehet, hogy a következő „szakaszban” főbenjáró bűn-és-eretnekség; ami tegnap még Kinyilatkoztatás volt és a Marxi-arkheion bástyáiról aláharsonázó Üdvösség Szózata, az mára már a Sátán Incselkedése, az Impirilista Lucipér Láncos Kutyájának Csaholása... Olyan kaméleon volt ez a párt, amelynek első számú hitágazata sohasem volt egyéb, mint hogy „légy kaméleon!” Sok színeváltozása van a kaméleonnak, melyek közül az, amivel kezdi: a szirén. A Párt meg akarta mutatni, hogy egy 10 milliós nemzetet, mint Odüsszeuszt, nem lehet árbochoz kötni (s mihamar hallhattuk, Rákosi Mátyás, első csepeli választási beszédében kijelentette - 70 százalékos kommunista többségre számít). Engedd meg, vakmerőségemben, hogy odáig menjek és rád tukmáljak egy-két idézetet Naplófeljegyzéseimből, melyeket 1945 októberében vetettem papírra, az első törvényhatósági választások után; mert idekívánkozik: „a Kommunista Párt... ahhoz a farkashoz hasonlított, amelyik oly ravasz, hogy amikor Piroskáéknál a tükörbe néz, nagymamának képzeli magát és ebbe beleőrül. A farkas becsapta magát, látszólag tökéletesen; de a fővárosi haladó polgárság, amely a »szakaszról-szakaszra« araszoló leninizmust nem ismeri, csak azt látta, hogy ...a Kommunista Párt megtagadja az elveit... A Kommunista Párt a maga egész magatartását odáig srófolta a képtelenségek felé, hogy a papokra és a kisnyilasok tömegeire támaszkodva akart befutni a választásokon. A Párt úgy alkalmazta a leninizmust, hogy abból a leninizmus karikatúrája lett; és a polgárság tekintélyes része nem leninizmusnak és nem taktikázásnak, hanem jellembeli hibának érezte a farkastól ezt az óriási önmegtagadást és megundorodott.” KL A feljegyzések dátuma? 11
