Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 1-2. szám - Csicskó Mária: A hiányzó parasztpolitikus B. Szabó István

MINDSZENTY, B. SZABÓ, ESTERHÁZY” - A MEGTORLÁS

B. Szabó István személyes sorsa ezenközben ugyancsak kedvezőtlen fordulatot vett. December és január folyamán nevét gyűléseken és a sajtóban a forradalom kirobbanásának okaival és elfojtásának igazolásával küszködő szónoki szimplicitás jelszószerűen a Mindszentyével és az Esterházyéval helyezte egy sorba. Különösen rádiónyilatkozata miatt támadták, amit szinte az írásjelekig eltorzítva próbáltak ellene fordítani. A forradalom után született generációk számára talán átérezhetővé válik e hónapok képtelen légköre, ha felidézzük azon élethelyzetek egyikét, amelyben B. Szabó István ekkortájt vergődött. Miután általánosan megindult a munka, ő is visszatért a csepeli szabadkikötőbe. Az október 23-a emlékének megváltoztatására, illetve az emberek tudatából való kiiktatására törekvő propagandahadjárat részeként náluk is kifüggesztették azokat a fényképeket, amelyek a felkelés egyes véres eseményeit mutatták, ürügyül szolgálva hangzatos ideológiai kommentárok megfogalmazásához. ,Az egyik fotón én is rajta voltam Balogh páterrel”69 - írta visszaemlékezésében. „Naponta látnom kellett, hogyan nézegetik a képeket, persze fogalmuk sem volt arról, hogy az a B. Szabó én vagyok.” Amikor az IB több tagja már nyugatra távozott, és mind magasabbra csaptak a gyűlölet lángjai, B. Szabó István sem kerülhette meg a kérdést, nem volna-e helyesebb, ha elhagyná az országot? Az érvek és ellenérvek mérlegelésénél végül is döntő súllyal esett a latba, hogy — meggyőződése szerint - nem követett el bűncselekményt a forradalom napjaiban. Persze azt is tudta, a megtorlás gépezete sohasem a racionalitás és az igazságosság elvei szerint működik. Koránál és neveltetésénél fogva azonban elviselhetetlenebbnek tűnt számára a hazátlanság érzése, mint a börtönbüntetés lehetősége. Letartóztatására 1957. március 9-én éjjel került sor.

Őrizetbe vételének magyarázatát, úgy látjuk, ekkor még nem a Nagy Imre-kormányban viselt tisztségében kell keresnünk, hiszen minisztertársai, Tildy Zoltán és Bibó István letartóztatását csak később, május 23-án foganatosították, mások, így Farkas Ferenc70 esetében pedig el is tekintettek a bűnvádi eljárástól. Az intézkedés hátterében sokkal inkább az a félelem munkált, ami egyfelől a kormányzatot a közelgő március 15-e miatt kerítette hatalmába, s amit másfelől az idézett elő, hogy 1956 októberében B. Szabó István személyében színre léphetett a kommunista berkekben a koalíciós évek egyik legveszélyesebbnek tartott osztályellensége: „a kulák”. Ez pedig nyomban igen erős politikai reminiszcenciákat keltett a Kádárt támogatók körében. Nem tévedünk nagyot, ha azt gondoljuk, B. Szabó István lefogatásával a politikai tradíciókkal rendelkező, tehetős parasztság maradványait kívánták óvatosságra inteni. A nyomozást elrendelő, 1957. március 12-én fogalmazott határozatból félreérthetetlenül kitűnik, hogy e réteget is felelőssé akarták tenni a forradalom kitöréséért annak ellenére, hogy „politika alatti” helyzetéből következően tevőleges szerepe nem lehetett a felkelés szellemi előkészítésében. Noha B. Szabó István „cselekményét” végül a BHÖ71 1. pont (2) bekezdésében felvett, a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvételként minősítették, a peranyag fent idézett első dokumentuma még a BHÖ 1. pont (1) bekezdésében rögzített súlyosabb bűncselekmény elkövetését vélelmezte, kihallgatója, Harsányi Zoltán a népköztársaság megdöntésére irányuló mozgalom kezdeményezésének, illetve vezetésének

135