Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 5. szám - Csokits János: Széljegyzetek és glosszák az angol művelődéstörténet köréből
getariánus kosztot is kibírta. Angliában még a múlt században is népszerű volt a vidéki házi patikákban egy „Parr apó pirulája” néven ismert gyógyszer, amelyről azt tartották, hogy meghosszabbítja az életet. Parr apó a krónika szerint még száznegyvenöt éves korában is gabonát csépelt e mezőn, és híre végül eljutott Károly királyhoz. Százötvenkét éves volt, amikor az uralkodó magához rendelte London városába. A király Arundel grófját bízta meg Parr felkutatásával. Házához érkezve a követek egy fa alatt heverő, kimerült öreg emberre bukkantak. Parr a neved? — kérdezték tőle. — Az volnék. - felelte illemtudóan. - A király látni akar. Őfelsége elrendelte, hogy kísérjünk a színe elé. - Hohó! - ijedt meg az öregember. - Nem én vagyok az a Parr, hanem az apám! A meghökkent küldöttséget a szomszédos mezőre tessékelte, ahol a papa éppen a sövényt nyírta. A vénembernek megvolt a magához való esze, nem akarta feladni egészséges életmódját, de az uralkodónak a szeszélye is parancs: Parr összeszedte motyóját és elindult a követekkel Londonba. A díszes kompániát muzsikusok kísérték és a zeneszóra mindenütt felfigyeltek. Híre futott, hogy a király magához hívatta az ősöreg Thomas Parrt, - és ezt mindenki látni akarta. Coventry városában akkora volt a tolongás, hogy a kíváncsiak majdnem eltiporták az öreget. Londonba érkezve a Temze- part közelében, a Strand-en szállásolták el, onnan kísérték a királyi udvarba. Károlynak nagyon megtetszett az erőtől duzzadó aggastyán és utasította udvari festőjét, aki akkoriban Van Dyke volt, készítsen róla portrét. Megfestették Parr apót mások is, egyebek között Rubens. Roppant népszerű volt Londonban, az előkelőségek kézről kézre adták, a kor divatos költői megénekelték, ünnepelte az egész város. Addig etették-itatták, amíg bele nem betegedett. A lakomák és a rossz versek két hónap alatt végeztek vele. November 14-én halt meg Lord Arundel londoni házában. William Harvey, a híres sebész, a vérkeringés felfedezője, még aznap felboncolta. Másnap temették el a Westminster Apátságában. Van-e a történetnek morálja? Ha van, szerintem nem az, hogy okosabb kecskesajton és gyógyfüveken élni. Én inkább arra hajlanám, hogy nagyurakkal nem jó egy tálból cseresznyézni. (Elhangzott az angol rádió magyar műsorában - 1981) „Kölcsönt ne vágy, ne adj” Az év egyik irodalomtörténeti eseménye Dr. David Thomas „Shakespeare az Országos Levéltárban” című könyve, amely két újonnan felfedezett okmányt is tartalmaz. Az új adatok jól kiegészítik a költőről és családjáról rendelkezésre álló hiányos életrajzi mozaikot. Shakespeare 1564-ben született Stratford-upon-Avon mezővárosban, ahol apja, John, kesztyűkészítéssel és gyapjúkereskedéssel foglalkozott. A család nem stratfordi eredetű, az idősebb Shakespeare az 1550-es években a szomszédos Smitterfíeldből költözött a városba, ahol először egy, azután két házat bérelt a Henley utcában. A jómódú kereskedő a városi tanácsban is tevékeny 432
