Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 1. szám - Pusztai János: Önéletrajz

gyűjtött magában ahhoz, hogy a holttestet megnézze, a kíváncsiak egész seregén kellett átfurakodnia. Nem volt könnyű dolga, mert a Petrozsényi Cég fa vízvezetékének, a hurkának az elejére szerelt rosta őre, egy kimustrált bányász mindent elkövetett, hogy ebben megakadályozza. Persze, a többi gyereket is. Menjetek szopni! Kéijetek csecset anyátoktól!, vartyogott egy, a rostáról lerángatott, zilált égerággal hadonászva. A hatalmas termetű, talán Illés Jánoshoz mérhető Böszörményi fiákeres addig rövid irhabundában, hátában kétélű, vérárkos szuronnyal, négykézlábtartásba merevedve lebgedezett, imboly- gott az éppen bővizű Csertörőben. Valaki csáklyával nyúlkált utána. Először a felfúvódott bundánál fogvást kísérelte meg partra vonni. A bunda hangtalanul repedt, mállott, rongyolódott, így a csáklyával a nadrágszíjat kezdte kerülgetni. Nem remekelt, ezért reggeltől majdnem délig tartott a Böszörményi kiemelése. A kést benne hagyták, úgy fektették egy szekérre, amely aztán haza vagy az orosz parancsnokságra vitte. Mit számít az már, hogy hova. Alig temethették el Böszörményit, Nagybányát máris újabb haláleset „rázta” meg. Felsőbánya felől jövet, egy jármas gebe vonszolta szekeren szörnyű baleset történt. Az István-torony utcájához érkezve géppisztolysorozat hangzott fel a hajtó mögött. Kiderült, hogy a szekérderékban (feléje lábbal) holtrészegen fegyverére tehénkedő bajtársán a bokszosskatulyának mind a hetvenkét golyója átment. Ujja véletlenül akadt a ravaszba, önmagára „emelt” kezet, de a megszállók és újsütetű, gomba módra szaporodó kiszolgálóik; a zsidó és keresztény kommunisták hősi halottat csináltak belőle. A főtér parkjában temették el, körülbelül ott, ahol ma a szovjet emlékmű található. Márvány síremléket állítottak a „hősnek”; fényképes síremléket. Jani többször elment megnézni sajnálkozott, milyen fiatal és íme... Jobb lesz nem inni. Ó nem fog inni, mert pap lesz. A testvérei hiába csúfolják ezért, fütyül rájuk. Kezdődik a harmadik osztály, lefoglalja magát, felőle jöhetnek, mehetnek. Egy nap elszaladt az iskoláig, hogy lássa a még mindighaza nem tért Gedeonné helyett, ki lesz a tanítója. Az öreg, kövér Bogina oktatja majd, tudta meg az iskola- szolgától. Úgy is lett. Igen, de a fülével már nem tudott hova lenni. Anyja elvitte Fűrész doktor rendelőjébe. A bejárat mellett vagy fölött lévő cégtábla szövege időközben változott. Az orvos neve meghosszabbodott. Ferestáu-Fű- rész Bartolomeu orr-fül-gégész. Addig Fűrész Bertalannak hívták. Ez már tudja, honnan fúj a szél, mormogta az anya, aztán csendesen, halkan lenyomta az üres várószoba üveges, tüllfüggönyös ajtajának fényezett rézkilincsét. Az író ezerkilencszáznyolcvankilenc május nyolcadikán, hétfő délután öt óra harminc perckor munkaasztalánál rostokolva meglehetősen fáradt szemmel bámul az orvosi várószobába lépő anyja és Jani után, de csak a szomszéd háztömb néhány ablakára lát. Egy földszinti konyha ablakán savanyú képű román munkás könyököl ki. Állát jobb tenyerével olyan formán támasztja fel, hogy a kisujj vastag orrának ovális lyukjait feltűnés nélkül, könnyedén megtalálja. Az egész várost szennyező, rettegésben tartó Vegyi Kombinátban valamiért megszólal a sziréna. A Kossuth Rádió és a Magyar Televízió a napokban a nyugatnémet Der Spiegel című lapnak egy olyan tudósítását emlegette, amely szerint a románok középhatósugarú rakéták gyártására készülődnek. Ijesztő tudósítás, éppen ezért, az írót öli a kíváncsiság: mennyiben befolyásolta szombat éjszakai tűnyölődését? íme: Csopla Árpáddal, műhelybeli lakatostársával holmi furcsa alkotmány, úgymond emeletes üst elkészítésén dolgozott.

53