Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 8-9. szám - Kaba Ákos: Széljegyzetek egy új magyar őstörténeti tanulmányhoz

rokonság elsőrendűen nyelvtörténeti, de még abban is csekély elemre korlátozódik. Egyéb vonatkozásban rokonságszerű egyezések az őstörténeti magyarok és az obi-ugorok közt nem találhatók.” Majd a 121. oldalon: „Egészükben azonban ezek a nyelvjárások nem tartoznak az ugor ághoz. Bennük a paleoszibirid és ugor ágnál sokkal ősibb eredetű jellegzetességek dominálnak.” Véleményével nincs egyedül, mert Aure- lien Sauvegeot, a párizsi egyetemen a finnugor tanszék vezetője is hasonlóképpen érvel. Szerinte az obi-ugorok nyelvükben a finnségi népekkel több olyan közös vonást őriznek, amely a magyarban nincs meg. Tehát ebből a nyelvközösségből először a magyarok váltak ki, s utána oszlott szamojéd, obi, permi és finn ágakra.

A magyar nyelv önálló származását és fejlődését a finnugor nyelvészek neheztelése ellenére, jeles íróink meggyőződéssel vallják. De a finn tudósok sem fogadják el magyar kollégáik nyelvtörténeti elképzeléseit. A külföldiek közül Mezzofanti bíboros a múlt század nyelvzsenije, Franz Ebersberg, Nisbet Bain és Jacob Grimm elismeréssel adóznak nyelvünk eredetiségének. Sőt Grimm a magyar nyelvet követendő mintaként állította a műnyelv szerkesztői elé, mint a legszabályosabb természetes nyelvet.

Frederick Bodmer, The Loom of Language (1940) című könyvében megjegyzi, hogy a magyar nyelv szolgált mintául a műnyelvek szerkezetéhez. A múlt század közepén egy másik, több mint hatvan nyelvet beszélő nyelvtehetség, az angol Sir John Bowring, magyar versfordítás kötetének előszavában így jellemzi a magyar nyelvet: „... A magyar nyelv egy sziklatömb, amelyen az idők viharai a legcsekélyebb karcolást sem hagytak... Ez a nyelv a legrégibb, legdicsőségesebb emlékműve a nemzeti önállóságnak és szellemi függetlenségnek.” Valóban, évezredek során nyelvünk szerkezetén egy karcolás sem esett és költészetünkben is elenyésző az idegen elem. Nem véletlen vagy csoda révén — ahogy azt a hiperkritikusok hinni kénytelenek — maradt fenn nyelvünk ilyen egyedülállóan, hanem valószínű azért, mert az eurázsiai térségben és a Kárpát-medencében már a honfoglalás előtt, hosszabb időn keresztül jelentős nyelv volt. De talán Jókai Mór fejezi ki a legtömörebben nyelvünk ősi, sajátos eredetére a finnugrisztikától élesen elhatárolt véleményét: „Csak azt mondhatom, hogy a magyarok nyelve mindig magyar volt.”

Ami a finnugor nyelvtörténeti kutatásokból maradéktalanul bizonyítható, az az alapszókincs. Bartha A. is utal erre a 33. oldalon: „A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára, valamint A magyar szókészlet finnugor elemei című, nagyszabású művek szerzői azt tartják, hogy mind az uráli, mind pedig a finnugor kor szókincséből íjas vadász és halász életmódra lehet következtetni.” Ez az ősi szókészlet igen becses számunkra, mert földünk valamennyi nyelvcsaládja közül a finnugor az egyetlen, amely 8000 év, vagyis az újkőkor előtti időre vezetheti vissza nyelvi örökségét. Az emberiség anyagi és szellemi fejlődését lehet követni ezen az örökségen. De bármennyire is egyedülálló nyelvtörténeti jelenség, őstörténeti felhasználhatósága nagyon kevés. Ugyanez Bartha A. megfogalmazásában a 115. oldalon: ,A nyelvtörténet révén a magyar nép puszta létezésénél többet alig tudunk.” A finnugrisztika pedig nagy súlyt helyez erre az ősi örökségre, mert ebből kiindulva kísérli visszafelé követni őstörténetünket. Velejéig elhibázott módszer! Mint ahogy a családfakutatásnál is csak a felmenők szigorú sorrendjén; apa-, öreg-, déd-, ük- és szépapán keresztül találhatjuk meg az ősapát, úgy az őstörténetkutatásnál is ez lenne az egyedül célravezető módszer. Nem pedig egy elképzelt ősapától kiindulva visszafelé kutatni, ahogy ezt a nyelv- és történettudományunk mind ez ideig tette. Nem meggyőzőbb a mezopotámiai őshazakutatás sem, mert módszere semmivel sem különbözik az előbbitől. Ez a fordított kutatási módszer eredményezte azután, hogy a honfoglalás előtti időkről semmit sem tudunk, de annál többet az 5000 év előtti őshazákról. így történelmünk, a mai napig, csak a 830. évvel kezdődik.

Összefoglalva obi-ugor származásunk érveit azt találtuk, hogy Jugriának semmi kapcsolata nem volt az osztyákokkal és vogulokkal. Jugria elsősorban földrajzi foga871